HELYZETJELENTÉS.

Sziasztok!

Igen,tudom, hogy több mint egy hónapja nem jelentkeztem.Ennek oka az,hogy nem hozok új részt,mivel egyetlen (!!) komment sem érkezett.Sőt pipa is csak egy van.Mi történt?
Addig nem hozok új részt,míg nem kommenteltek legalább annyit, hogy 'én olvasom'.Más részt,még meg sincs írva.Nyár van.Se idő,se kedv mindig a számító gép előtt nyomorogni.Főleg így,hogy semmi életjelet nem adtok.A további két blogom még üzemel,és részt is frissítek,mert azoknál jönnek a pipák,kommentek,feliratkozók.

Míg ezek itt nincsenek meg,nem hozok új részt.Tudom,hogy nem vagyok egy profi író, és nem a legszebb a kinézet.Nincs chat,és lehet hogy a történet sem a legjobb.De mégis van egy pár feliratkozóm.Jól esne,ha legalább egy pipával jeleznétek,ti még itt vagytok.Sajnálom,de ha nem olvass senki,minek írom!?

Eleinte elég népszerű volt ez a blog is.Eleinte.Most tartunk ott,hogy hat (!!!!) feliratkozónál egy komment sem (!!) érkezik!És ez..hogy is mondjam.."dühít".Annyit foglalkoztam ezzel a bloggal.És nem kapom meg érte a "jutalmat" ami elég lenne egy kicsi pipa.De nem.Ha valaki netalán olvasná ezeket a sorokat,kommenteljen IDE.EHHEZ A BEJEGYZÉSHEZ.Hogy Ő igen is olvassa,és itt van velem.Mert azt látom,hogy olvastok,mert az oldalmegjelenítések száma nő,de semmi életjelet nem adtok.Bosszantó.Mindenesetre tehát várom ehhez a bejegyzéshez a kommentet.Remélem legalább kettőt kapok.Szeretném folytatni a történetet,de ha nem olvassa senki,mi értelme!?

xx

9.Fejezet.

Sziasztok!Megint késtem.Megpróbálom nem 2-3 hetente hozni a részeket de nem megy.Igen,azt mondtam már megírtam és ez így is volt,de aztán változtatnom kellett rajta.A lényeg, hogy megint hosszabb részt hoztam nektek.Remélem most (ha máskor nem is) megérdemel legalább 2komentet.Hiszen azért nem csak 1 feliratkozó van..Ás eddig nem nagyon kaptam kommenteket.De továbbra is várom őket.A szabály még mindig él.Élvezetes olvasást!:)

*Zene*

Amikor elmondtam a véleményem Zaynnek,ő mereven bámult.Már azt hittem meghatotta vagy valami..De aztán megszólalt.
-Igen.Pont én mondom.Hiszen csak én vagyok itt!Amúgy..Most hogy jobban meggondolom lehetnél a tükröm!-Vigyorgott bele az arcomba.Elegem van!
-Na jó Zayn,elegem van belőled!Menny ki!-Kiabáltam rá mérgesen,könnyes szemekkel.Nem tett semmit.Meg sem mozdult.-Meny ki!MOST!-Szóltam rá dühösebben és hangosabban.Arcomat már égette az a forró könny csepp.Majd elindult.De az a vigyor az arcáról még mindig nem tűnt el.Szinte lökdöstem az ajtó felé.Mikor a küszöbön kívül volt,megfordult,belenézet könnyes szemembe.Majd a vigyort komolyság váltotta fel.Láttam a szemébe,hogy felfogta mennyire fáj ez nekem.Mind ez kettő másodperc volt,majd rácsaptam az ajtót,neki dőltem,és sírni kezdtem.Nem bírtam.Fájt.Nagyon fájt.És hogy miért?Mert kezdtem belé esni.Mármint úgy igazán.Nem egy gyors "hú,de tetszik,ő a nagy ő!".Nem!Láttam benne valamit,ami csábít.Amitől nem tudtam ellenállni neki.
És most..Hozzám vágta azokat a szavakat,amiket eddig senki.És igaza volt.Még röhögött is rajta.

Kedveltem.Mi több, most is kedvelem.De most megbántott.Nagyon.És igen,ha elmondanám ezt egy idegennek, hogy pontosan miért törtem ennyire össze,miért sírok kiröhögne.De nem érdekel.Ezeket a szavakat nem kaptam meg még senkitől sem!És most még Sofi sincs itt, hogy segítsen.Hogy önbizalmat öntsön belém.Hogy tanácsot adjon.Majd kopogtattak az ajtón.

-Ki az?-Kérdeztem halkan, síros hangon.

-Én.-Szólalt meg,és én rögtön tudtam, hogy ki Ő.Gondolkodás nélkül álltam fel,és nyitottam neki ajtót.Majd nyakába borulva újra könnyek szaladtak le arcomról,az ő vállára.

-Csajszi!-Tolt el magától,majd szemembe nézett.-Mi történt?-Nézett rám Sofi,azzal a "minden hogy tudni akarom mi a baj" nézésével,én pedig magammal húzva leültem az ágyra,és mesélni kezdtem.Mindent elmondtam neki.És  a mindenen tényleg mindent értek.Egyrészt azért,mert bízok benne.Másrészt pedig ha nem mondtam volna el,értelmetlen lett volna az,hogy miért is vagyok ennyire kiborulva.És aztán hazudnom kellett volna-amit persze mostanában elég sűrűn csinálok-de mivel ő ismer,már gyerekkorunk óta,ezért rögtön leesett volna neki,mikor füllentek.

-Ez kicsit sok információ számomra..De hagy dolgozzam fel.Tehát.Te egy úgymond 'titkos ügynök' vagy,aki sztárok után "kémked".És azért költöztél el,mert neked az igazi apukád az,aki  a főnököd.Most Perriet kaptad meg,akit mellesleg imádok,-csillant itt fel a szeme-De miután bemutatta neked a barátját Zaynt,te beleestél,volt egy majdnem csók,és eljöttek hozzád.Majd Perrie fodrászhoz ment,és miután kettesbe maradtál vele,megpróbáltál beszélni vele ami rosszul sült ki és most sírsz a csúnya szavaktól.-Magyarázta.

-Igen.Csak egy kicsit bonyolult,igaz?-Húztam el a szám.

-Egy nagyon kicsit.-Mutatta az ujjával.Majd néma csend lett közöttünk.Nem az a kínos csend.Mert kínos csend a barátoknál nincsen.Csak ez a "várj,most át kell gondolnom mindent" csend.

-Egyébként hiányoztál.-Mosolyodott el,és pedig magamhoz öleltem.-Te is nekem.-Mondtam most már sokkal boldogabban.Éreztem ahogy elröhögte magát.Rögtön tudtam hogy miért,így önkéntelenül röhögtem én is.Hogy miért is?Mivel Amikor legelőször megöleltük egymást,akkor is egy szomorú eset miatt ölelt és nyugtatott meg.Meghalt a cicám.Persze ez olyan négy-öt éve volt.A lényeg,hogy akkor is ágyon voltunk és én nem tudtam,hogy ő hozott nekem egy másik kiscicát.Ami akkor sétált be az ajtómon,én pedig annyira megijedtem,hogy hátra csapódtam az ágyra,természetesen magammal rántva Sofit is.(A cica még mindig megvan.Csak anyánál.)
Mikor megcsörrent a telefonom,hátracsapódtam ugyanúgy,mint négy-öt éve.Persze Sofival együtt.
-Ezt most direkt ugye?-Röhögött tovább.
-Hát persze-Röhögtem én is.-Menny játssz egy kicsit a kiskutyákkal,én addig felveszem a telefont.-Mondtam neki,Sofi pedig meglepődve nézet rám,hogy kerültek ide.Egy legyintéssel elintéztem,majd felvettem a telefont.
-Szia Anyu.-Köszöntem neki.Régen nem beszéltem már vele.
-Szia Bell.-Szólt bele egy édes hang.Lara volt az.De hiányzott már.
-Tündérkém!Anya hol van?
-Minjárt jön.
-Lara,még mindig nem tanultad meg?Nem selypítünk!-Szokása a selypítése,pedig már kitudja mondani a szavakat.
-Kicsim.Szia!-Hallottam meg anya hangját.
-Szia!-Mosolyogtam,bár tudtam, úgy sem látja.
-Hogy vagy??Milyen ott Mamádnál?Találtatok már iskolát?
-Ó igen.Apu már talált egyet.Elvileg.De most tavaszi szünet van,szóval nem lesz baj.Kettő hét és véget ér.
-Ó,rendben.És mikor jössz egy kicsit haza,meglátogatni minket?-Hát persze.Éreztem hogy valamit elfelejtettem.
-Szerintem a jövőhéten.-Mosolyogtam.
-Rendben.Egyébként oda ért már Sofi?
-Igen,persze.Már itt játszik a kutyákkal.
-Kutyákkal?Vetettél egyet mamáddal?-Halottam a hangján a meglepettséget.Tényleg,neki nem is szóltam a kutyusokról.
-Nem,dehogy.Nem is mondtam.Woky anyuka lett!
-Tényleg?Nem is látszott rajta!
-Tudom!Én azt sem tudtam,hogy lány.-Mondtam neki csodálkozva.De tényleg igaz volt!-De most leteszem anya,akkor majd jövőhéten találkozunk!Szeretlek!
-Én is kicsim!-Majd letette.Ezernyi dolgot tudtam volna még neki mondani.Érdekes..amióta elköltöztem apuval,azóta jobb a viszonyunk.És anya is boldogabbnak tűnik.Persze ezzel csak arra értem,hogy a hangján hallatszik mennyire szeret.Eddig, ha telefonon beszéltünk nem volt ilyen boldog.Most talán nyugodtabb.Mivel nem kettő -azaz  három,mert Woky fel ér egy gyerekkel- kell foglalkozni,etetnie hanem csak Laraval.Igaz,mondjuk anyuval is régen beszéltem.Annyira lefoglalt az,hogy kiderítsem mi ez a "fellángolás" Zaynél,hogy anyut el is feletettem.Erről jut eszembe.Még meg sem kérdeztem Sofit,hogy miért jött,és honnan tudta,hogy pont most van rá szükségem!?
-Egyébként..-Fordultam a kutyákkal játszó lányhoz-Miért jöttél?Mármint hogy..-Próbáltam volna  kifejezni magam,hogy értse,de ő ez nélkül is megértett.
-Gondoltam megleplek.-Mosolygott.
"Édesem"-Kopogtak az ajtón.Mama volt az.-Gyere be!-Kiabáltam oda neki,és az ajtó kinyitódott,majd Locsi szaladt oda hozzám.Hát őt is régen láttam.
-Csókolom!Kié ez a kutyus?-Nézett rá Sofi Locsira.Még nem járt Mamánál.Nem is csoda,hiszen én is régen jártam már itt.
-Szia Sofi!-Hihetetlen.Megjegyezte a nevét.Igen sokat meséltem neki róla.Elég sokat.-Most hoztam haza,eddig állatorvosnál volt.Azt szerettem volna mondani,hogy nincs kedvetek elvinni sétáltatni?
-De!-Vágta rá Sofi.Nekem igazából semmi kedvem nem volt.-Elleszünk mi ketten.Az az hárman.-Súgta oda nekem.Igen.Ezt ki is felejtettem.Sofinak a szíve csücskében a kutyák is helyet kaptak.
Ahogyan kiléptünk az utcára,megcsörrent a telefonom.
-Igen?
-James vagyok.Mivel rájöttem,tényleg idő kell,míg elmond neked egy s pár dolgot Perrie,úgy döntöttem adok egy kis feladatot.
-Miért nem lehet szabadságom!?-
-Miért eddig dolgoztál valamit?-Erre nem szóltam semmit.Mert tényleg semmi munkám nem volt,amit elvégezzek.-Na ugye.Szóval.Ismered Ashley Olsent,igaz?-Válaszként nyögtem egy "Igen,persze" félét,majd folytatta:
-Most itt tartózkodik, Derbyben.Úgy hogy elkel menned majd látogatóba Calrahoz.A feladat a következő.Üzenetben elküldöm a címét és oda kell menned.Mindenki arra kíváncsi,hogy eljegyezték-e már őt.Ezt kell majd kiderítened.
-Komolyan?Ezt?Azt hittem valami komolyabb dolgot..
-Ez számodra elég komoly.Kezdő vagy még Bell.
-Ilyenkor miért beszélsz így velem?-Upsz.Kicsúszott a számon.Szokásos..
-Tessék?
-Ha jól tudom,még mindig a húgod vagyok..És ilyenkor miért beszélsz így?Körülbelül kétszer volt testvér a testvérrel beszélgetésünk.Kettőször!
-Bella,ez egy elit munka,amit nem lehet elröhögni.Nincs időm,hogy ilyenekkel foglalkozzak.
-Tehát én neked egy semmi vagyok.Ezt jó tudni James.
-Tudod,hogy nem így értettem..
-De te így értetted!Tudod mit?Majd hívj máskor!-Azzal a lendülettel a telefonomat a zsebembe vágtam.Ideges voltam.Majd egy pittyegő hangot adott ki.Perrien küldött üzenetet.

"Szia Csajszi!Mondhattad volna,hogy ne hagyjam ott Zaynt.Mivel bántott meg?Könnyes szeme volt amikor érte mentem..Mi történt?Mit csináltatok?"

Na már csak ez hiányzott..
A

8. Fejezet.

Sziasztok!

Tudom, hogy nagyon-nagy-nagyon sokat késtem a résszel.Sajnálom.Már megírtam a következő részt,és ha jön egy-két komment,akkor fel is tudom rakni,és nem kell ennyit várni.:)
Nem tudom, hogy én lettem sokkal rosszabb író,vagy csak ti nem kommenteltek.Ha olvastátok adjatok valami életjelet.Nem lettek meg a szükséges kommentek se a pipák..De már régen hoztam új  fejezetet.Kérlek titeket tartsátok be ezt a kis "szabályt" vagy befejezem a történetet.
Nem járatom a számat többet.Szívesen várok kommentet,feliratkozót.
Jó olvasást!♥
xx




Bella szemszöge

Már csak pár miliméter volt közöttünk.Ekkor még levegőt sem vettem.
-Bocs,ha megzavarok valamit..De Perrie hazament, mert próbálnia kell a lányokkal.Habár úgy látom nektek ez csak jó.-Kuncogott.Legszívesebben odamentem és felpofoztam volna.
-Jajj dehogy is!-Dobott hátra Zayn,amit bevallok nagyon röstellek,mert fájt.Nagyon fájt.-Csak elesett én meg megfogtam.Amúgy sem bírom ezt a lányt.-Nézett rám lenézően.Na ez is fájt.Miért nem mondta meg, hogy csak simán elkapott,mert elcsúsztam!?Egyszerűbb lett volna.
-Azért lehetett volna finomabban is elmondni,Zayn.-Szólt közbe Harry.
-Igen finomabban.Na és az igazságot se ártana elmondani.-Ekkor felkaptam a cipőm a táskámmal együtt,és az ajtó felé indultam-Mondjátok Perrienek, hogy majd hívom.-Ezzel erősen becsaptam magam mögött a ajtót.Hogy lehet ennyire..ennyire érzéketlen!?Oké hogy van barátnője.De attól elmondhatta volna,hogy csupán egy baleset volt.És Harry..Ő is pont a legrosszabb pillanatban toppant be.És ha ezt elmondja Perrienek?Hiszen csak most ismertem meg jobban maga a lányt is.Biztos azt gondolná rólam, hogy valami "pasilopó" vagyok.Na jó, ez hülyén hangzott.De a lényeg nem változott.
Hazaértem,és berontottam az ajtón.Mérges voltam.
-Kislányom!Gyere csak!Woky anyuka lett!-Kiabált be apa.Mi van!?Én mindig is úgy tudtam, hogy fiú.Na se baj.Igazából gondolkoztam, hogy leszarjam-e az egészet, és menjek fel mérgelődni a szobámba vagy maradjak lent,nyugtassam le magam és játszak az újdonsült anyukával és kölykeivel.Az utóbbit választottam.
-Én télleg ennyire vak vagyok, vagy csak én nem vettem észre hogy ő hasas volt?-Néztem rá furcsán az öt kicsi fehér szőrpamacsokra, majd apura.
-Én sem vettem észre..De most nem ez a lényeg!Mit csináljunk ezekkel?Nem hiszem, hogy mamád örülne hogy ennyi kis ebnek.-Mutatott a állatkákra.Hát igen..Apa nem nagyon szereti a kutyákat.Sőt,egyenesen utálja őket.De majd én megszerettetem vele.
-Először is nem ezek,hanem velük,vagy ők.Másodjára pedig,én megakarom tartani mind az öt kiskutyát!!Felviszem a szobámba őket,etetem itatom ha kell.Elviszem sétáltatni!Meg majd eljönnek Perriék, és majd elleszünk velük.Kérlek!-Néztem rá boci szemekkel.Nem tudott nekik ellenállni.
-Rendben.De mielőtt annyira belelendülnél ebbe "Kiskutyák másik anyja" szerepbe,kérdezd meg mamádat!
-Köszönöm,köszönöm!-Öleltem meg.Nem tagadom, ettől kicsit jobb kedvem lett.
-Egyébként, nem úgy volt hogy barátnődnél alszol?
-Jajj de, csak ugye ő elég elfoglalt ember és dolga akadt.Én pedig nem akartam ott maradni a fiúkkal egy lakásba, így haza jöttem.
-Az én kislányom.-Mosolygott,majd megsimogatta a fejemet.-Jó is, hogy haza jöttél, mert a megtudom hogy egy lakásban vagy 5 fiúval, akkor ők és te is a sírotokat áshatnátok.-Kacsintott.Hát igen, az én apukám.Már megint apunak hívtam..Pedig "már" nem az.
-Ugye nem baj hogy még mindig apának szólítalak?-Néztem fel rá félénken.Elmosolyodott, és megrázta a fejét,jelzés képen hogy nincs semmi baj,még örül is neki.Egy jó éjt puszi,és már ment is a szobájába aludni.
Ránéztem a telefonomra és elég késő volt.Felmentem a szobámba.Unatkoztam így felhívtam Perriet.De nem vette fel.Lehetséges, hogy Zayn elmondta a kamuszövegét, és most rám haragszik.Vagy csak nem hallotta.A második lehetőségnél maradtam.Reménykedtem hogy először tőlem hallja meg a sztorit és nem tőle.Habár..Csak egy napja ismer, és ha én ezt elmondanám meg Zayn is, csak nem nekem hinne.Már több mint 1 éve együtt vannak, nem hiszem hogy egy alig ismert lánynak hinne, mint hogy a barátjának.Gondolkozásomat félbeszakította a telefonom csörgése,aminek kijelzőjén a James név állt.
-Szia!Nos mire jutottál?
-Igazából..Nem sokra.Alig ismer, és szerinted bizalmas dolgokat adna ki nekem?
-Jól van na..Le ne harapd a fejem.De tudnod kell,hogy csak munkaként tekinthetsz rá és a barátaira is.Miután végzel a feladatoddal, azután nem találkozhatsz többet velük.
-Mi!?Mégis miért nem?-Akadtam ki.És igen is volt rá okom.Mi az, hogy megbarátkozok vele, illetve velük, elmondják a titkaikat és csak úgy hagyjam ott őket?Lehetetlen.-Kizárt dolog!Ha már egyszer megbíznak bennem, akkor nem hagyom itt őket!
-Pedig muszáj lesz Bell..Ha rájönnek akkor, téged és minket is börtönbe zárnak!Hiszen mi nem a rendőrséghez sem az FBJ-hoz, se másmilyen alakulathoz nem tartozunk.Meg kell ezt szoknod.Nem lehet köztetek semmi, a munkabeli kapcsolaton kívül!Ezt értsd meg!
-De..-Kezdtem bele a mondatomba amibe ő rögtön bele is szólt.
-Semmi de!Ez van,fogadd el!-És lecsapta a telefont.Hát..lehet, hogy rossz kedve van.Nagyon rossz kedve.Álmos voltam, így gyorsan lezuhanyoztam, és belebújtam az ágyamba.

***

Reggel a telefonom csörgésére keltem.Pontosabban délelőtt 11 kor keltem.Elég sokáig aludtam.Ez ritka.Ahogy ránéztem a telefonomra Perrie nevét láttam.Megijedtem.Nagyon.Mi van ha elmondta neki Zayn!?

-Igen?-Szóltam bele kómás hangon.

-Jó reggelt álomszuszék.-Láttam magam előtt ahogy mosolyogva mondta ki ezt a mondatot.-Nem úgy volt hogy itt alszol nálunk?

-De úgy volt, de közbe jött valami, bocsánat.-Húztam el a számat.
-Rendben.Máskor is átjöhetnél.
-Inkább gyere át te.Most születtek meg a kiskutyák,legalább elleszünk velük.-Nevettem el a végét.Remélem nem hozza magával Zaynt.
-Ami azt illeti, van egy kis bökkenő.Szívesen átmennék,de holnap Zaynnel megyek vacsorázni.
-Ó, hát akkor mindegy.
-De ha nem gond,akkor most beugrunk gyorsan Zaynnel,úgy is itt hagytad a pulcsidat,tegnap.-Hogy mondjam meg neki, hogy nem akarom hogy Zayn eljöjjön?
-Rendben.Gyertek.-Mondtam vidám hangon és letettem.Legszívesebben felpofoztam volna magamat.Lementem és hoztam fel egy kis harapni valót meg üdítőt Perriéknek.Pár perc múlva autó hangját halottam,és annak ajtói becsapását.Megjöttek.
-Sziasztok!-Nyitottam ki nekik az ajtót,és megölelve Perriet húztam fel a szobámba.Persze Zayn jött utána..
-De jól néz ki a szobád.-Nézett körül Perrie,és lehetett rajta látni hogy nem csak látszat,amit mond.Télleg tetszett neki.

(Hát nem édes:?:'))

-Köszi.-Eközben Zayn észre vette a kiskutyákat,és leült melléjük játszani.Mi tagadás nagyon édes volt.És nem a kutyusokra értettem.
-De édesek.-Szólalt meg az előbb említett személy.Végig mosolygott a kis ebekre,és el is játszadozott velük.
-El van a gyerek ha játszik.-Nevetett fel Perrie.Igaza volt.
-Na jól van,csak ezért ugrottunk be.Megyünk is.-Mosolygott,majd Zaynt kezdte húzni:
-Nemár,én még játszani szeretnék velük-Mutatott a kutyákra.
-Zayn.Bellának biztos sok dolga van.Igaz Bella?
-Nem,igazából nincs mára semmi tervem.-Ezt meg miért mondtam?Most lehet itt akar maradni Zayn.Ah,de hülye vagyok!
-Biztos?Mert akkor szerintem Zaynt itt hagyom.Nekem úgy is fodrászhoz kell mennem.A fiúk pedig,szintén nincsenek otthon.
-Oké, rendben itt hagyhatod.De ugye nem lesz rossz?-Szegény.Úgy beszélünk róla,mint valami kisgyerekről, aki egyedül hagynak a szülei egy dadusnál.De ezt szerintem ő is észrevette..
-Na akkor maradhatok vagy nem?-Durcizott és az ölébe vette a mellette lévő kis állatkákat.
Nem akartam,hogy maradjon.Mi lesz ha megtörténik újra az mint tegnap?De hát olyan aranyosan játszik velük,nem tudom elutasítani..
-Rendben maradhatsz!
-Köszi Csajszi,nem tudtam volna vel mit kezdeni-súgta nekem Perrie.-A fodrászt csak akkor bírja ha az ő haját csinálja.-Húzta le a száját,és egy sziasztok után el is ment.
Oké Bell,most jött el a te pillanatod.Hogy megkérdezd mi volt az, hogy olyan durván bánt velem.Na tessék.Egyre rosszabb!Már magamhoz beszélek.Istenem segíts!
-Oké Zayn..Ő...Most...-Keresgéltem a szavakat,de egyszerűen nem tudtam, hogy kezdjek hozzá.-Jó,akkor elmondom gyorsan,és röviden.Mi volt az,amit Harrynek mondtál?-Mintha itt se lennék.Pedig tudtommal még élek,tehát szellem nem lehetek.,Annyira hülye pedig nem vagyok,hogy a falnak beszéljek.-Zayn..-Szóltam normális hangon.Először.-Zayn!-Szóltam rá hangosan.Szinte kiabáltam.Csak apu nehogy félre értse.Van ám fantáziája.Na mindegy vissza a jelenbe.Éles hangon gyorsan jutott el Zayn fülébe.Rám nézett majd egy "ez fájt" fejjel elintézte az egészet.Odamentem egy ollóval.Rám nézett,majd az ollóra.-Nem félek használni.-Majd közeledni kezdtem a hajához,hogy belenyírjak.Ekkor felugrott a helyéről,átugrott az ágyamon és mint a filmekben,kicsit feljött és halkan,félve megkérdezte:
-Mit is kérdeztél!?
-Miért mondtad azt,amit?
-Kinek?-Állt fel.
-Na ne játszd az ártatlant!Harrynek!A majd nem csóknál?
-Ó és tetszett az a "majd nem csók"?-Jött közelebb csábos mosollyal.Mit ne mondjak elég sexy volt.Bella!Már megint mit teszel..Ahj.
-Nem Zayn,nem tetszett!De ne térj el a tárgytól!
-Mert ha igen?Akkor nekem dobsz egy kiskutyát?-Ugyan csak jött közelebb,egyre csábítóbb mosollyal.-Tudom,hogy tetszett.-Állt már velem szemben.-Tudom hogy akarod..-Simította meg az arcom ujjaival.
-Nem játszunk ilyet Zayn!Neked van egy gyönyörű barátnőd!Ne értem miért nem elég neked a tökéletes élet.Meg van neked minden ami kell!Mért nem éred be ezzel?
-Igazad van Bella.-Vette el magát, majd egy lépést hátra lépett.-Nem szabadna ilyet játszanom VELED.-Emelte ki az utolsó szót.-Mással kéne tennem.Nem egy olyannal, aki most jött rá ki az igazi apja.-Mosolygott.-És aki úgy néz ki mint egy sarkon álló.Annyira látszik hogy Perrievel csak azért vagy mert híres.Tudod ha tükörbe néznél látnád magad.De csak kívülről.Kívülről meglátnád mennyire nem hasonlítasz Perriere.Nem vagy olyan szép.Sem olyan kedves.Ha belülről is látnád magadat Bella..Öngyilkos szeretnél lenni.Mert undorító ahogy viselkedsz Drága.Undorító!-
Fájtak a szavai.Nagyon.De legfőképp azért mert igaza volt.Mindenben.Sosem sírtam még, ha valaki ilyet mondott..Talán azért mert még senki nem mondott ilyet!?Lehet.Igen ezért.Végig a szemébe néztem.Nem láttam benne semmit.Semmi megbánást a szavak miatt amit kimondott.Végig mosolyogta az egész beszédét azzal a "Ezt a kört én nyertem" stílussal.Nagyon rosszul esett.A végére a szemem már nem bírta tovább tartogatni a könnyeket.Lassan csordultak ki szememből.
Ahogy  egyre több forró csepp érintette arcomat,úgy tűn el Zayn arcáról a vigyor.De ez csak a látszat volt.
-Ugye nem azért sírdogálsz,ahogyan mondtam?-Az a bizonyos mosoly újra megjelent az arcán.Felnéztem rá.Ekkor megint komolyan bámult rám.Majd pofon csaptam.





-Nem azért ahogyan!Hanem azért amit!Zayn, én nem vagyok egy tükör,amiben kipróbálhatod a mosolyaidat!Nem is tudod mennyire fáj egy embernek amikor ilyet mondanak róla.És ha ezt egy lánynak mondod akkor ő összetörik.Elveszíti az önbizalmát.Úgy mint én.Tudod nekem ez nagyon  fájt Zayn..-Könnyekkel teli szemmel ránéztem  egy erőltetett mosollyal..Túllépek rajta.Élem tovább az életem.De te voltál az egyetlen aki ezt mondta nekem.Elfelejtem és kész.De szívemben mindig is fájni fog.Mert PONT te mondtad Zayn.Pont te...

7. Fejezet.

Sziasztok!:)

Először is  szeretném megköszönni a több mint 1000 oldal megjelenítést,a kommenteket.:')Örülök,hogy sikerült teljesíteni a kérésemet,miszerint új rész csak 2 komment és 2 pipa után jön.

A részről: Lehet kicsit elsiettem a dolgot a végén.Sőt biztos.És nem akartam ennyire előre tenni,de így sikerült,remélem nem bánjátok.De támadt egy nagyon jó ötletem,és ezért nem alakítottam rajta.Na meg azért mert az időm sem nagyon engedte volna.És...Bocsánat hogy rövid lett.://

Egy pár szó tőlem: Sajnálom hogy megint csúsztam 2 napot...De egyszerűen nem tudom időben hozni a részeket.Tanulnom kell,mert már lassan év vége és rontottam a jegyeimen.Mivel tanulnom kell,nem tudok minden nap írni.De megpróbálom behozni a lemaradásaimat,és remélem hogy ezért nem csökken az olvasók száma.

Remélem elnyeri a tetszéseteket az a rész is.A szabály még mindig ér.2 komment,2 pipa,és jelentkezem az új fejezettel.

Jó olvasást! ♥ 

'A fiúkkal éppen a Toy Storyt néztük,mikor nyitódott az ajtó.Egy gyönyörű lány lépett be.Akaratlanul is őt néztem.Szőke,selymes haja,párosítva azokkal a gyönyörű szemekkel.Elvarázsolt.Szemeztünk vele egy darabig.Észre sem vettem,hogy Perrie mellete áll.Úristen miket beszélek!Nekem van egy csodálatos barátnőm!Nem dobhatom el csak úgy!
De istenem..Elkápráztatnak azok a gyönyörű szemei Bellának...'

*Bella szemszöge*

Mikor mindenki megölelt,és üdvözölt,Perrie felvetett egy ötletet,amit én  díjaztam...

-Mi lenne ha megismernétek közelebbről Bellát?-Vigyorgott a lány,miközben Zaynhez sétált,és átkarolták egymást.-Minden fiúval bemegy 1 szobába és BESZÉLGETNEK-Emelte fel a hangsúlyt,és Harryre nézett.És hogy miért,azt még meg kell kérdeznem tőle..-Mindenki 20 percet lesz bent vele.Ki kezdi?-Mosolygott.Arra vártam hogy Zayn jelentkezni fog,de semmi.Csak bámult.Bámult a semmibe.Mit is gondoltam.Hisz ő biztos tiszta szívből szereti Perriet.Az a kis szemezés csupán véletlenül történt.Biztos csak szemügyre akart venni,kit hozott haza imádott barátnője.

-Majd én!-Kiáltott Harry.Felkapott és bevitt egy szobába.-Csak óvatosan!-Kiabált utánunk Niall.

-És ha majd én választok valakit?

-Nem!-Kiabált a  fiú.

-Perrie!Segíts már!

-Harry,nézd!Egy kiscica nyávog az ablakban!

-Hol!?-Kérdezte,s szó szerint ledobott a földre.-Köszi Harry!-Kiabáltam.-Áúú.Ez fájt.-Kezdtem el simogatni fájó testrészemet.

-Akkor kezdem én.-Mondta Liam.Ennek jobban örültem.Felmentünk Perrie szobájába és leültünk az ágyra.
-Szóval Bella..Milyen Bella is vagy?-Nézett rám.
-Abey.Bella Abey.Oucs..ez egy kicsit James Bondos volt.-Nevettem fel.
-Igen az!-Helyeste meg válaszomat és velem együtt nevetett.Sok mindenről beszéltünk.Megkérdezte hogy hol lakom,mivel foglalkozom stb.Jól megismertük egymást.
A következő személy aki bejött Louis volt.
-Hali Szuperman.-Mosolyogtam rá.
-Már most kedvellek.-Gesztusom viszonozta és az előbb elment Liam helyére ült.-Na és..-Komoly és gondolkozó arcot vágott.Úgy hallottam ő nagy mókamester.Nem látszik meg rajta.Sőt!-Szereted a répát?-Vigyorodott el még jobban.
-Igen szeretem.De csak mert olyan jó színe van.
-Hm..Egyre szimpatikusabb vagy!-Vigyorgott megint a képembe.Szó szerint.Közel hajolt és aztán suttogni kezdett.-Szereted a galambokat?Na és Kevint?-Na jó.Meggátolom az előző kijelentésem.Ez a fiú bolond.Először répa aztán galamb.És Kevin?Ki az a Kevin?
-Ki is az a Kevin?-Vágtam értetlen arcot.Ekkor Louis bevágta a durcit és kiment azzal a mondattal hogy: "majd később folytatjuk".Bolond ez a fiú.Őt követte Harry.
-Bocsi,hogy csak úgy ledobtalak.
-Á,ugyan.Csak a fenekem bánta.-Nevettem fel.
-Hát ha szeretnéd szívesen megmasszírozom.-Mondta perverz vigyorral az arcán.Rossz helyre hozott Perrie..
-Ne fáradj.-Kacsintottam.
-Pedig már kezdtem örülni.-Szomorodott el.Már értem miért Harryre nézett Perrie a beszélgetés szónál.Ezek után egyre jobban megismertük egymást.Ahhoz képest,hogy mennyire perverz, nagyon jó fej.
20 perc elteltével a kis szöszi lépett be az ajtón.
-Szia Bell.-Mosolygott.-Szép neved van!
-Köszönöm.-Pirultam el.-Neked pedig szép a szemed.
-Köszi.-Vigyorgott.
Vele is ugyanúgy elbeszélgettem mint a többiekkel.Csak vele télleg őszintén.Aranyos fiú.Meghallgat,és tanácsot is ad ha szükségem van rá.Megkérdezte hogyan jöttem Bradfordba.Nem akartam neki hazudni,de a teljes igazságot sem mondhattam el.Ezért csak azt árultam el hogy a szüleim elváltak,mert nem az az apukám,akit annak gondoltam.Ekkor egy könnycsepp gördült le arcomon,ő pedig mutató ujjával letörölte azt és megölelt.Nyugtató ölelése van.Mármint nem az a fajta amit egy barát ad.Hanem amolyan "nyuginemleszsemmibajénittvagyokneked" ölelés.20 percnél sokkal többet voltunk bent.Kijelenthetem,hogy ő a legjobb fiú barátom.Körülbelül háromnegyed órája voltunk bent,mikor kopogtak hogy elég lesz,Zayn következik.Megállt bennem az ütő.Kettesben Zaynnel.Húha..

*Zayn szemszöge*

A megismerkedés után Perrie kitalálta hogy mindenki barátkozzon össze Bellával.Őszintén szólva én nem akartam.El kell őt kerülnöm mert a végén elfelejtem Perriet-ami nehéz lenne,mert gyönyörű-és beleszeretek Bellbe.Nem volt még olyan lány aki elvonta volna a figyelmem a mellette álló Perriről.Pedig azért több száz gyönyörű rajongónkkal találkoztam,de eddig még senki nem vonta magára a figyelmem.Miután Niall kijött;megjegyzem,hogy azért nem 20 percig voltak bent,és ez egy kicsit zavart,de miután mondák hogy most akkor én jövök,próbáltam minél több okot kitalálni miért is nem akarok be menni.Sk próbálkozás,és ok ellenére a tervem nem sikerült.
Mikor bementem Bell éppen akkor tette le a telefont.Ezt nem hiszem el.Így most még azt sem tudom mondani hogy nem akarom zavarni..
-Szia..-Mentem be félénken.
-Szia.-Mosoylgott rám magabiztosan.Ez az  fajta "barát" mosoly volt,és nem pedig az a "mingyártelájuloktőled" mosoly.Ennek örülnöm kellett volna igaz!?-Egyébként..mért vagy ilyen félénk?-Kélrdezte szégyenlősen.Ennyire feltűnő?-Mármint azt hallottam hogy te egy olyan rosszfiú,egoista ember vagy..-Nézett le a földre,majd rám és folytatta.-Ebből mi igaz?-Majd mikor válaszolni készültem volna,még gyorsan kimondott egy pár szót.-De nehogy megsértődj,csak érdeklődöm.-Pirult el.Aranyos volt ahogyan aggódott.
-Nem sértődök meg.-Néztem rá mosolyogva.-Tudod mivel még új vagy,és nem ismerlek,ezért nem nagyon nyílok meg előtted.Mármint érted.És hogy mennyi igaz ebből..Minden.
Sokat beszélgettünk,mikor egyszer csak szóba került Perrie.
-És hogy ismerted meg Perriet?-Hozta fel azt a kérdését amit nem vártam.
-Még az X Faktorban tűnt fel.Gyönyörű volt  a hangja és maga a lány is.Úgy tervezem hogy majd a jövőben ő lesz a gyerekeim anyja és egyben a feleségem is,majd megkérdezik:"Hogyan találtál rá anyura?"És én újra,és újra boldogan mesélem el nekik.

-Ez nagyon aranyos gondolat.-Mosolygott édesen,mint egy kiscica,aki tejet lát.(Fura hasonlat,de ez most csak úgy jött :s Szerk.m.)
Nagyon jól elbeszélgttünk,mikor egyszer csak arra lettem figyelmes hogy lent nem hallom a tv-t.Pedig az nálunk a nap 24 órájában megy.Mondtam Bellnek várjon egy percet,lemegyek megnézem mivan.
Mikor lementem nem volt ott senki.
Hallottam ahogy Bell is lejön a lépcsőn.Én is a lépcső felé mentem.Ő már az utolsó lépcsőfoknál volt amikor én előtte,á m véletlenül megcsúszott,és mivel nem hagyhattam hogy belessen a hegyes villába a müzlis tányérban,ezért megfogtam.3 mm távolság volt köztünk...

*Bella szemszöge*

Miután Zayn megmondta hogy maradjak ott,abban a pillanatban ahogy kiment utána mentem.

Lementem a lápcsőn,de az utolsó lépcsőfoknál megcsúsztam és ha Zayn nem fog meg akkor  a villa belém áll.Mégis ki eszik villával müzlit!?Na mindegy térjünk vissza a valóságban.

Zayn és köztem 3 mm távolság volt.A szemébe nézve felfedeztem hogy még szebbek íriszei közelről.több másodperce nézhettük egymást,amikor a szemem sarkából Harryt véltem felfedezni...

6. Fejezet.

Sziasztok!:)Tudom,hogy sokat késtem,és sajnálom!De annyit kell tanulnom hogy nincs időm írni.És még itt vannak a fellépések meg a versenyek,és azokra felkellet készülnöm.Megpróbáltam kiengesztelésül hosszabb részt írni,és remélem sikerült is,hisz már 2-3 napja csak ezt írom a szabadidőmben.Ebben a részben már feltűnnek a fiúk is!:)Bevezetek egy kis szabályt..Egy időben,mikor elkezdtem ezt a blogot  sorban kaptam a kommenteket.Már van 3 feliratkozóm és most is csak 3 komment érkezett azokból is 1 sem attól jött aki feliratkozott...Kérlek titeket pipáljatok,és kommenteljetek.2 komment és 2 pipa után hozom a következőt!

Na nem húzom tovább a szót,jó olvasást!♥ 

FIGYELEM!

A szereplők nem biztos, hogy mostani kinézetben jelennek meg a történetben!  

'Utolsó szavam hozzá a legrosszabb volt amit mondhattam.De egyszerűen muszáj volt.Bele kell törődnöm nekem és neki is.Elköltözik.Engem pedig itt hagy.Ennyi.Ő is megy a saját útja felé és majd én is.'

*Bella szemszöge*

Másnap reggel a telefonom hangjára keltem.Ugyanis az ébresztőm keltett hogy készülődjek,hisz ma megyek Bradfordba.Szemeim a kipihentek voltak,mivel tegnap álomba sírtam magam.Fáj.Még mindig fáj, hogy ezt tettem vele és ő is velem.Akármennyire is hiányzik Sofi,nem mehetek el hozzá hogy jöjjön velem.Nem tehetem.Az egyik ok az,hogy nem engednék el.A másik pedig,én magam.

Tudom, hogy milyen,és azt is tudom, hogy haragtartó.Ez rossz tulajdonsága,velem szemben.

Hallottam ahogy anyu sürög-forog a konyhában.Éreztem a finom,ropogós kakaós kalács illatát,amit  még kiskoromban anyuval ketten csináltunk,majd mikor készen lettünk és kivettük a sütőből.Apu mindig kivett egyet és elrohant.Mint egy kisgyerek.Mire utána kiabáltam volna hogy forró,addigra már a hideg vizet itta.

Hiányozni fognak ezek a pillanatok.Nem lesz olyan hogy Anyu és Apu kedvesen mosolyognak egymásra majd apró puszit nyomnak egymás ajkára,miközben sietősen távoznak,hogy időben a munkahelyükön legyenek.

-Jó reggelt!-Köszöntem álmosan.
-Szia kicsim.-Mosolygott,és puszit nyomott a homlokomra.Hiányozni fog e reggeli puszi anyutól.-Hiányozni fogsz.-Mosolygott még mindig.
-Te is nekem.-Öleltem meg.
-Én is jövök ölelkezni!-Kiáltott a kis tündérem.Akinek még fogalma sincs hogy mi fog történni.
-Még nem tud róla igaz?-Suttogtam.Anyu csak egy fejrázással válaszolt.

-Törpi..Ugye..-Minden szó végét elhúztam.Hogy mondjam meg neki?
-Én is mehetek veled?
-Szóval arról van szó ho..Mivan?-Vágtam értetlen arcot.Honnan a fenéből tudja ezt?
-Mehetek?-Mosolygott.Mint egy kis tündér.Legszívesebben Igent mondtam volna de..Ezt nem én döntöm el.Hisz anyu sem maradhat egyedül!
-Sajnálom,de nem.-Mondtam lágyan és a földet kezdtem bámulni.-Itt kell maradnod anyuval,de ígérem nyáron eljöhetsz majd,jó?-Mosolyogtam.
-Jó.-Fehér fogait megvillantva szaladt vissza az emeletre.
-Indulunk!-Kiabált apa.Felkaptam az egyik bőröndömet és az ajtó felé kezdtem húzni.Mivel apu megengedte hogy vigyem Wokit ezért gyorsan felkaptam őt is és indulásra készen álltam.De valami még hiányzik.Sőt.Inkább valaki.Meg kell tennem valamit.Futni kezdtem a ház felé hogy elköszönjek Sofi-tol.

*Sofi szemszöge*

Reggel ébresztő nélkül keltem fel.Aludtam volna még tovább,de a tudat hogy elveszítem a barátnőmet nem hagyott nyugodni.Ekkor döbbentem rá,mit is tettem.Okok hiányával vágtam hozzá olyan szavakat amiket magam sem gondoltam komolyan.7 órakor indulnak.És most háromnegyed 7 van.10 perc míg oda érek.Lerohantam pizsomában a lépcsőn,ki az udvarra.Belláékhoz igyekezdtem hogy megtegyem azt,amit már rég megkellet volna.Mikor már az út felénél jártam megláttam egy lányt aki felém fut.Bell volt az..

*Bella Szemszöge *

Fél úton megláttam valakit aki előttem fut.Olyan pizsije volt mint annak a személynek akihez éppen megyek.Integetni kezdett,én pedig rájöttem ki is ez a lány.Sofi volt az.
Mikor egymástól már 1 méterre lehettünk Sofi megszólalni készült:
-Sajnálom.-Hajtotta le a fejét.-Sajnálom hogy olyan szavakat vágtam hozzád amiket nem szabadott volna.Nem gondoltam komolyan!Én csak..Ideges voltam-Lábadtak könnybe szemei.-Hiszen elmész..És itt hagysz.Ovodás korunk óta barátnők vagyunk,soha nem váltunk el!-Kibuggyantak első könnycseppei amiket már egy pár éve nem láttam nála.Nem láttam értelmét annak hogí most megszólaljak.Megöleltem.
-Mennem kell.Sajnálom.-Én is sírtam.Nem bírtam tovább.Itt kell hagynom azt a személyt aki tartotta bennem a lelket,mikor történt mamával az a bizonyos eset.Aki megvigasztalt ha valami bántott.Sosem kellet még it hagynom ilyen sok időre-sőt lehet örökre-Sofit.
-De ugye majd elmehetek egy párszor?-Mondta ki nehezen a szavakat.
-Persze.-Mosolyogtam,és még egyszer megöleltem majd visszafutottam a házunkhoz.Szépen elköszöntem mindenkitől és elindultunk.Mamának igazából nagyon szép háza van belülről és kívülről is.Direkt úgy vette meg a házat hogy van benne 3 plusz szoba,hiszen tudta hogy nyáron megyünk hozzá.Legalábbis anyuék.
Már az út felénél járhattunk.Hátulra ültem az induláskor de mivel még 1 óra az út,így már feküdtem,Wokival ellentétben,aki apa lábán ugrándozott.Általában akkor szokta ezt csinálni mikor éhes.
Gél óra múlva odaértünk.Kiszálltam a kocsiból,és Wokival a kezembe sétáltam be Mama szép,nagy házába.Ketten élnek itt papával.
Apu azt mondta talált munkát.Hozzátette hopgy nagyon jól kereső munkahely ez és hogy mivel a nap 12 óráját bent kell töltenie ezért lakást is kap,teljesen ingyen.Persze ezt csak egy olyan 3-4 hónap múlva fogjuk megkapni.Tehát addig itt leszünk.Üdvözöltem a nagyit és papát majd felmentem az emeletre, a szobámba.A látvány gyönyörű volt.2 évvel ezelőtt sokkal másabb volt.Most sokkal szebb!


Mama nagyon kitett magáért!Tudtam hogy gazdagok meg minden..De egy ilyen szoba!?
Gyorsan  leszaladtam,és mama nyakába ugortam.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-Hadartam el a szavakat.
-Ugyan..Nem kell megköszönni.-Mosolygott.
-Mért milyen szobád van?-Kérdezte apa.
-Eláll majd a lélegzeted ha meglátod!Igaz Woki?-Néztem egy pillanatra a mellettem álló ebre.-Gyere!-Szóltam apához és már a szobámba is voltam.
-Úristen.-Jött fel apa.-Gyönyörű!
-Tudom-Dőltem le az ÉN szobámba lévő ágyra.Sosem megyek el innen.-Apu szerintem csak kis lakást kérj,mert én itt maradok!
-Ó igen ezt mondani is akartam.-Ült le mellém-Mivel ez a ház hatalmas és csak papádék laknak benne,úgy döntöttem hogy itt fogunk lakni.
-Ez eddig a legjobb ötlet amit tőled hallottam!-Öleltem meg.-De ha most nem haragszol..-Kezdtem kitolni a szobából.-Egyedül szeretnék lenni az ÉN-emeltem ki az "én" szócskát"-szobámba.-Még rámosolyogtam és becsuktam előtte ajtót.Bejjeb hoztam a bőröndjeimet és kezdtem kipakolni a ruháimat.Amikor végeztem 2-3 bőrönddel még hátra volt 4.Azokban voltak az apró-cseprő dolgok,mint a fogkefe,és egyéb dolgok.Na és a képek,meg a plüsseim.Mindenemet elhoztam Derbyből..
Pár perc múlva csörgött a telefonom.A kijelzőn James neve állt.
-Szia James.-Mondtam izgatottan.
-Szia.Bradfordban vagy már?
-Igen.És képzeld..
-Nem kell a mese,azt majd máskor-Vágott bele a szavamba.
-Jó.-Mondtam durcásan.pedig úgy elakarom mesélni valakinek..Áh mindjárt felhívom Sofit!
-Meg van a küldetésed.Ma pontban délután 4 órakor,a parkban kell lenned.Ott lesz egy szőke hajú lány.Ő Perrie Edwards.-Úgy beszél róla mintha nem tudnám ki az..Pfff.-Valahogy barátkozz össze vele.Meg kell tudnod róla mindent!Majd átadni az infót!-Most azt hiszed hogy nem ismerem Perriet!?
-Oh,bocsánat hogy nem ismerlek annyira hogy tudjam kiket ismersz!-Váltott flegma indulatba.
-És..mi van akkor ha összebarátkozok vele?Ha annyira jó barátom lesz hogy el kell neki mondanom!-Nem tudom hogy fordult meg ez a fejembe.Úgy éreztem ez megfog történni.
-Ilyen nem lesz.Akkor legyél ott.Sima,átlagos öltözet.Szia!-Majd le tette a telefont,én pedig a szekrényhez siettem.Fél 4 volt,így készülődni kezdtem.Felvettem az átlagosnak nevezett ruhámat,és szóltam apunak hogy elmegyek egy kicsit sétálni.Telefon nálam, szóval hívhat ha baj van.
Olyan 50 körül ott is voltam,de nem láttam a lányt.Egyszer csak a mellettem lévő üzletből,egy gyönyörű,szőke lány lépett ki.
Perrie volt az.Kitaláltam,hogy "véletlenül" neki megyek,és a többi pedig majd jön magától.Csak hogy ez nem úgy sült el ahogy akartam.Nem akartam leönteni a ruháját kólával,amit az előbb vettem.
-Uhh,sajnálom,de télleg!Bocsánat,én nem láttalak..-Hadartam el a szavakat.Télleg nem akartam összepiszkolni a ruháját.-Mivel engesztelhetlek ki?
-Ugyan..Semmi baj.Megtörténik az ilyen.-Mosolygott.Tudtam, hogy kedves és rendes lány,de ennyire?-De ha annyira kiakarsz engesztelni,akkor lenne egy kérésem.Gyorsan elmegyek átöltözni,és eljössz velem fagyizni.
-Jajj,nem akarlak feltartani!
-Nem fogsz!Szerinted,ha feltartanál elhívtalak volna?Nem hiszem..-Válaszolt helyettem.Tudom hogy James megtiltotta hogy közeli kapcsolatot hozzak létre Perrievel,de azt nem tilthatja meg hogy elmenjek vele fagyizni.Beleegyeztem.

*Perrie szemszöge*

Jaddel beszéltem,hogy jobban van e már,hiszen egy pár nappal ezelőtt eltörte a karját.Már éppen leraktam a telefont egy lány,leöntött kólával.Bocsánatért esedezett,amit én elfogattam.Szimpatikusnak tűnt.Nem az a rajongó fajta.Szerintem nem is ismer.Láttam az arcán hogy nagyon sajnálja,így elhívtam fagyizni.Végülis nagy baj biztos nem lkehet.Nem néz ki se paparazzinak,se ügynöknek se semminek.Ha az is lenne,de tudná így eljátszani.Á miket is beszélek..agyamra jött már Hachi..

*Bella Szemszöge*

Megbeszéltem Perrievel hogy fél 5-kor találkozzunk,itt a parkba.Nem akartam nagy dobra verni ezt

a fagyizást így nem öltöztem át,csak egy kis táskát dobtam a vállamra,benne a telefonommal,egy szájfénnyel,tükörrel és szemceruzával.Na és egy kis pénzt is csúsztattam bele.
Lassan,de eljött a negyed 5 is,így elindultam.Egy kis késéssel de odaértem.
-Mehetünk?-Kérdezte a "kliensem",ahogy James mondaná.
-Persze.-Mosolyogtam rá,és elindultunk.Egy nem túl csicsás de nem is lerobbant helyre mentünk.Útközbe letámadott egy pár rajongó.Miközben Perrie az autógrammokat osztogatta gyorsan odadobott nekem egy napszemüveget,hogy vegyem fel.Gondolom hogy ne ismerjenek fel.Bár ez felesleges..
-Bocsáss meg Bell,hogy elhúzódott egy kicsit az idő.
-Ugyan semmi baj!-Hiszen sztár..Még szép hogy minden pillanatban ezt kell csinálnia.
Én egy sima,egyszerű ízű csavart fagyit kértem.Epreset.Amit persze le is fényképeztem,mert olyan jól nézett ki.Mániám az ilyen..
Perrie egy sokkal jobban kinéző fagylalt kelyhet rendelt magának.Mit ne mondjak nagyon jól nézett ki!
Miután elfogyasztottuk a fagylaltokat elmentünk moziba.Ami persze nem volt tervbe de mivel még egyikőnk sem akart hazamenni,ennél a tervnél döntöttünk.Ma kezdődött el a tavaszi szünet az iskolában.Szóval addig leszek ameddig akarok.Mire a filmnek is vége lett,elmentünk sétálni.Perrie felajánlotta hogy mennyek el hozzá,és aludjak nála.Nem ellenkezem.Felhívtam aput,hogy jöjjön a parkba kocsival,vigyen haza és majd gyorsan beledobok pár dolgot egy táskába.Miután ez is megvolt elindultunk Perrie házához.Elég nagy volt.
-Te egyedül laksz ebben a nagy házban?-Kérdeztem ámélkodva.
-Dehogy.Ez nem az én házam.Gondolom ismered a One Directiont.
-Hát persze,de hogy jön ez ide!?
-Ez az ő házuk.Az egyik bandatag a barátom.
-Mármint a barátod-barátod avagy a barátod-pasid?-Hülye kérdés,de ezt meg kellet tudnom.
-A második.-Vigyorodott el.Édes arca van ilyenkor.
Mikor beléptünk az ajtón 5 kíváncsi fejjel találtam magam szemben.Egyből megakadt szemem az egyik fiún.Tökéletesen beállított haj,csoki barna szem,telt ajkak.
5 mp-ig farkasszemet néztem a fiúval.Alaposan végigmértük egy mást eben a pár mp-ben.
Ám a rózsaszín köd hamar eloszlott,mikor megláttam hogy Perrie miért is van itt.Sőt,inkább kiért.Csókkal üdvözölték egymást.És hogy kivel?Még szép hogy azzal a fiúval,aki első benyomásra megragadta a szívem.
Amikor Perrie bemutatni készült engem,a fiúk összenéztek,majd rám.Perrie halkan suttogott egy "Istenem"-et,és homlokára tette kezét.
A 4 fiú egyszerre megszólalt.
-Szia,mi vagyunk a One Direction!-Ugrottak fel,majd az egyik a kanapéra állt,s elkiáltotta magát.
-És szupermen is köztük van.Louis! -Ugrott fel a csíkos pólós.
-Na meg az okos.Liam!-
-És a aranyos,Harold!
-A dögös,Zayn!
-És az éhes Niall.-Húzta fel a szemöldökét,a szöszi,majd kiáltott egyet.-Liam, hol a levesem?
-Hoztam hozzá kanalat!-Adta oda Louis Niallnak, gonosz tekintettel.
-Liam..
-Hozom!!-Menekült Liam.
-Meg elégettem volna egy szimpla kézfogásnak is,de oké.-Mosolyogtam.-Bella vagyok.
Az öt fiú felállt,és egy-egy öleléssel üdvözölt engem.Zayn illata káprázatos volt.

*Zayn szemszöge*

A fiúkkal éppen a Toy Storyt néztük,mikor nyitódott az ajtó.Egy gyönyörű lány lépett be.Akaratlanul is őt néztem.Szőke,selymes haja,párosítva azokkal a gyönyörű szemekkel.Elvarázsolt.Szemeztünk vele egy darabig.Észre sem vettem,hogy Perrie mellete áll.Úristen miket beszélek!Nekem van egy csodáltaos barátnőm!Nem dobhatom el csak úgy!

De istenem..Elkápráztatnak azok a gyönyörű szemei Bellának...

2 komment-2 pipa és új rész!:)

5. Fejezet.

Sziasztok!Meghoztam ezt a fejezetet is:)Tudom hogy késtem de most minden közbe jött.A tanulás,versenyek.Szóval sajnálom a késést!Remélem azért nem vesztettem el egy olvasót sem!Kicsit hosszabbra sikeredet mint ahogy gondoltam,de remélem nem bánjátok.A következő részben feltűnik egy egy személy aki felforgatja majd Bella átlagos napjait.Már ha egy ügynöknek lehet átlagos napjai.Tettem bele egy kis újítást,mert nem csak Bell szemszögéből írtam.Most is várom a kommenteket a pipákat és a feliratkozókat!:)                                                    

 UI.: Szandi imádlak <3 Köszi hogy reklámoztad a blogom!:))

Jó olvasást!♥ 

'Nem akartam egyedül lenni a szobámban ilyen lelkiállapotban így Wokyval együtt belefeküdtem a később könnyeimmel eláztatott ágyamba és másodpercek alatt nyomott el az álom.'

Úgy gondoltam hogy reggel Woky mocorgására fogok kelni és nem arra hogy a szüleim kiabálnak.Mégpedig rólam.Borzalmas érzés az mikor azok akiket a legjobban szeretsz a füled hallatára kiabálnak egymással.És még rosszabb amikor rólad van szó.Egymás után hallottam azokat a szörnyű szavakat amiket még a legrosszabb álmaimban sem szerettem volna.-Nem viheted el a lányomat!-Kiabálta anya "apunak".Szóval akkor erről van szó."Apu" hangját nem hallottam,gondolom ő nem kiabál.Ez érthető is hisz sosem üvölt senkivel sem.Ő nyugodtabb ember.
-Nem érdekel!Akkor sem viheted el!-Hallottam még egy női hangot.Csöndben kinyitottam az ajtót.Lábujjhegyen lépkedtem le a lépcsőn.Körülbelül a felénél járhattam,mikor úgy gondoltam hogy nem éri meg lentebb menni.-Soha többé nem akarlak látni téged!Soha!-Ekkor eltört nálam a mécses,és rádöbbentem mindenre.Ez mind miattam van.Ha most nem mennék "apával" akkor ez nem történt volna meg.Hogyha azon a napon nem megyek be a boltba most nem ez lenne és nem tudtam volna meg hogy ki az igazi apám.
Jobb lett volna.Sokkal jobb.
Meghallottam ahogy Lara kinyitja az ajtót.Gyorsan felszaladtam,mert hallottam hogy pityereg.
-Lara.Kis tündér mi a baj?-Beszéltem,sőt inkább suttogtam hozzá.
-Anyu és apu veszekszik?-Istenem,még olyan kicsi.Miért kell ezt elmagyaráznom neki?És a nehezebb kérdés hogy,hogy magyarázzam el senki?
-Tudod..-Tartottam hatásszünetet-Anyu és apu néha ici-pici dolgokon is összekapnak.Ilyenkor tudod nagyon jól hogy kibékülnek,mert odafent-Mutattam fel-A Jézuska segítői mindig kibékítik őket.Most egy kicsit haragszanak egymásra,de hidd el hamarosan újra szeretni fogják egymást!Ha most visszafekszel és lefeküdsz még egy kicsit aludni egy pár órára, akkor újra megbékélnek egymással.És mire felkelsz úgy fogod gondolni hogy ez csak egy rossz álom volt!-Mosolyogtam rá az utolsó szó kimondása után.Szerintem megértette és el is hitte mivel visszament a szobájába.Úgy éreztem most le kell mennem beszélni a szüleimmel.Ekkor még mindig Lara ajtaja felé voltam fordulva és észre sem vettem a mögöttem álló személyt,aki apa volt.
Megöleltem.
-Ugye mehetek veled?-Kérdeztem.
-Ha most összepakolsz,megveszem a repülő jegyet és 1 nap múlva már itt sem leszünk.-Mondta rám mosolyogva.Én nem tudtam viszonozni kedves gesztusát.
-És Lara?Nem tudok megválni a kis tündértől!
-Ő itt marad.De nyugalom majd meglátogat.
-Köszönöm.-Öleltem meg újra.

Visszamentem a szobámba és előhalásztam a bőröndömet.Egy a szekrényen egy pedig az ágyam alatt volt.Mikor a szekrényemről leemeltem a bőröndöm leesett pár kép.Mégpedig anyáról,és rólam.Milyen régen is volt.Ekkor még nem voltak ilyen problémáim.Nem kellett azon tűnődnöm hogy most mit kezdjek az életemmel.Nem voltak lelki problémáim.Nem volt semmi gond.Észre sem vettem ahogy anyu bejött a szobámba.




-Én..én annyira sajnálom-Mondtam sírva és pár másodperc múlva már anya karjai közt itattuk az egereket.
-Semmi baj kicsim.Én kérek bocsánatot!Nagyon sajnálom!
-Nem kell bocsánatot kérned!-Mondtam végig a szemébe nézve-Én tehetek róla.Nem kellet volna ennyire kiakadnom.-Néztem a földet.
-Jajj,kicsim.-Húzott oda magához majd belepuszilt a hajamba és egy ideig így maradtunk.
Pár perc múlva megszólaltam.
-De én akkor is "apuval"-Mutattam kezemmel macskakarmot-akarok menni.Egyedül lesz egy nagy házban ha nem megyek vele!Nem akarom hogy magányos legyen.De azért a szobámat hagyd meg,jó?-Mosolyogtam-Mert még visszajövök.De ugye ezért nem haragszol?-Vágtam aggódó képet.
-Dehogy haragszom!-Simította meg jobb vállam,miután eltávolodott tőlem.-A sulival mi lesz?
-Ide fogok járni.Tehát szerintem suli után benézek majd.-Mosolyogtam.
-Rendben.Na magadra hagylak,pakolj nyugodtan.Szeretlek!-Adott puszit,majd kiment.
Mire mindent bepakoltam,összesen 5 nagy és 3 kicsit kisebb bőrönd sorakozott az ajtóban.Felöltöztem.Lent a nappaliban meghallottam ahogy a tv-ben a Hannah Montana címdala megy.Nézhettek hülyének de én már kívülről fújom az összes számát,hiszen Lara mindig ezt hallgatja.Gondolom most is ő nézi a tévét.Lementem,és a kis tündérkével együtt néztem ezt a 'csodálatos' Hannah Montanát.Mikor már a végén lehettünk a filmnek,megszólalt a telefonom.James volt az.
-Igen?
-Szia.Ha jól tudom holnap már Bradfordban leszel.Egy nagyon különleges feladattal bízlak meg.Perrie Edwards lesz a "kliensed".Róla kell kiderítened pár dolgot.Persze ezt ne úgy fogd fel hogy egész nap csak után osonsz áll ruhában.Ez nem így van.Összebarátkozhatsz vele.De nem mondhatod el milyen célból.Ne táplálj iránta és akármilyen családtag vagy hozzátartozója iránt sem szoros kapcsolatot,hisz ez csak munkabeli kapcsolat lesz.
-Ezt most egy papírról olvastad vagy ezt ennyire betanultad?-Kérdeztem nevetve.Hogy tudja ilyen komolyan elmagyarázni?
-Ezzel ne viccelődj.Elküldöm az adatait.De ugye tudod hogy ő gy híres személy?
-Oké.Persze hogy tudom.De mi van akkor ha rájön erre az egészre?
-Nem fog.Holnap hívlak!Szia Bell.
-Hello James.
Köszönt.Még hozzá egy "szia"-val.Ritka pillanatok egyike ez.
Pár perc múlva apu nyitott be az ajtón 2db repülő jeggyel.Azt mondta hogy mama már nagyon vár minket.German-azt hiszem most már így fogom hívni aput.Mármint az áll aput.-Tehát ott tartottam hogy German tervei szerint 1 hónapot leszünk ott.Aztán megtalálja a tökéletes házat.Mármint megpróbálja megtalálni.Az egy más téma hogy hogy fogok Perrie után kémkedni,míg mamánál leszek.Vajon ő tud róla?Áhh,biztos hiszen anyu is ilyen "munkába"volt.Mindegy is hagyjuk.
A telefonom pittyegésére vissza estem a valóvilágba.Üzenetem érkezett Sofi-tól.

"Szia Bell!Mért nem hívtál vissza?:( "

Nem értettem.Egyszer sem hívott,akkor mért mondja hogy hívjam vissza?Megnéztem a telefonom és 4 nem fogadott hívásom volt tőle.Hopsz.Biztos nem hallottam.De hát itt volt a zsebembe.Á hiába,meglátszik hogy öregszem.

"Szia!Sajnálom nem hallottam hogy csörög a telefonom.Ó,és van egy kis mondanivalóm,úgy hogy egy 5 perc múlva legyél itt! xx"

Írtam neki vissza.El kell mondanom neki MINDENT.De előtte inkább felhívom Jamest.Nem mintha változtatni tudna rajta,de csak tájékoztatom hogy más is tudni fog róla.
-Szia James.Ugye költözök majd Bradfordba,és ezt el kell mondanom Sofi-nak.Mivel megkérdezné hogy miért, én elmondom neki hogy miért vesztek össze a szüleim,és hogy ezért költözünk el..Aztán beavatom abba hogy ki az a Bob,mivel úgy is megkérdezi,továbbá azt is elmondom neki hogy mi lett/lesz belőlem.Röviden Sofi mindjárt itt van és elmondok neki mindent.
-Először is szia.Másodszor pedig,ne próbáld meg elmondani neki!
-Nem kértem a véleményed erről.Én csak tájékoztattalak hogy ő is tudni fog erről.Megbízok benne mert ő a legjobb barátnőm!És neked is meg kéne benne bízni!
-Mi mindent meg nem engedek neked.-Unottság a hangjába megint hallható volt.
Belenevettem a telefonba majd egy "Hello"után letettem.Éppen hogy leültem a fotelbe,mikor megérkezett a már várt személy.
*ZENE*
-Mi az a fontos dolog?-Lihegett az ajtóban.Megfogtam a kezét és felhúztam az emeletre.-Mit keres ott az  sok bőrön!?-Vágott megrémült képet.
-Ami azt illeti,de.Bradfordba költözök apuval.-Húztam el a számat.Láttam ahogy elsápad az arca és szemei könnybe borulnak.-Én..Én sajnálom.
-Nem kell.-Törölte le könnyeit,majd rám mosolygott.-De miért költöztök el Germannal?Miv vesztek össze Calra-val?
Elmeséltem neki mindent.Csendesen,különféle arckifejezésekkel reagál az egyes részekre.Mire a végére értem tátott szájjal nézett rám.
-Jajj szívem,nem olyan rémes ez.De azért a szád csukd be mert belerepül a légy-Játszottam el egy kis részt,kényesen,majd kacsintottam az utolsó szónál.
-Nem olyan rémes!?Jó,akkor vegyük sorjába.Először is.Elköltözöl!Tisztába vagy ennek a szó jelentésével?Mért van ilyen boldog?Talán örülsz hogy itt kell hagynod?-Kezdtek lefolyni arcán a könnyek.Az enyémen pedig kezdett elsápadni a vigyor-Mért nem mondtad el az elején?Mért hanyagoltál ennyire el?Ezért?Mert egy ilyen ügynök,vagy mi leszel?Mi lesz ha ott Bradfordban találsz egy új barátnőt?Akkor itt hagysz?És elfelejtesz?
-Tudod hogy ez nem így lesz!-Borultam én is ki,és kiabálni kezdtem vele.
-De!Hidd el hogy így lesz!Tudod mit?Felejts el!-Rohant ki a szobából.
Ott azonban összeestem és csak sírtam.Kiskorunk óta nem veszekedtünk ennyire.Miért?Miért kell mindennek elromolnia?Mért nem lehet minden mesebeli ahogy a mesékben?Miért?Soha nem fájt ennyire még semmi mint most.Még az sem hogy megtudtam ki az igazi apukám.
Miért kelet felfújni ezt az egész "elköltözök" dolgot?Pedig nagyon jól tudja hogy mindig az én legjobb barátnőm lesz.Minden rossz megtörtént velem.Mi lesz még ezután?

*Sofi szemszöge*

Bell hívott, hogy legyek ott náluk 5 perc múlva.Mivel gyalog kellet hogy mennyek futottam.Siettem,hisz a telefonba nagyon feszült volt a hangja.Fogalmam sem volt hogy mit akar mondani.Szó szerint beestem az ajtón.

-Mi az a fontos dolog?-Kérdeztem lihegve.Válasz helyett csak megfogta a kezemet,és felhúzott a szobájába.Megláttam a bőröndöket.Tudtam hogy mit akar mondani.

-Mit keres ott az a sok bőrönd!?-Sejtettem mit fog válaszolni.És a sejtésem beigazolódott.Elköltöznek.Elmondat hogy miért.Lefagytam.Mi az hogy a félénk,jó kislányból egy ügynök lesz?Méghozzá Bradfodban?Simán elutasíthatta volna,ha gondolt volna rám!De nem tette.

Ott úgy is lesz egy újabb barátnője akit jobban fog szeretni mint engem.Oké hogy ide fog járni suliba,de tavasz van!Mindjárt vége a tanévnek!És azért valljuk be hogy Derby és Bradford közt van távolság..

Utolsó szavam hozzá a legrosszabb volt amit mondhattam.De egyszerűen muszáj volt.Bele kell törődnöm nekem és neki is.Elköltözik.Engem pedig itt hagy.Ennyi.Ő is megy a saját útja felé és majd én is.

4. Fejezet

Sziasztok!Először is Kellemes Húsvétot és sok locsolkodót nektek!Nem tudom mi volt az oka annak hogy most 1-2 komival kevesebbet írtatok.Tudom azt hogy nem volt annyira izgalmas rész,de télleg ennyire rossz lett?:o Kérlek írjatok kommentbe min kellene változtatnom.                                                                                              A részről:Megpróbáltam hosszú részt írni.Hát nem tudom mennyire sikerült.De biztosítalak benneteket abban hogy most aztán kicsit sem lett unalmas.Mármint szerintem.Remélem most kapok annyi kommentet erre a részre mint az 1-2. fejezetnél.Ha pedig nem erősségetek írni legalább pipáljatok,hogy lássam elolvastátok.Hogy mikor jön képbe Zayn?A következőben vagy az utána követő részben már benne lesz.                                                                                                       Mivel már nemsokára  vége a tavaszi szünetnek ezért lehet hogy csak hétvégenként tudok új  részt hozni.Jó olvasást!♥

         

'Mire vége lett,már 2 órát mutatott az óra.
Ekkor csöngettek,és egy nem várt személy toppant be a nappalimba pisztollyal a kezében,és Calra Peterson-t,azaz anyát kereste..'


-Mi-miért keresi ön anyát?
-Kihallgatásra kell vinnem-Mondta nyugodtan.Várjunk csak...Hisz ismerem ezt a hangot!
-Bob,ha felhívsz is eltudod mondani!Halálra rémisztettél!-Borultam ki,és levettem a maszkot az arcáról.
-Honnan tudtad hogy én vagyok?-Vágott durcás arcot.
-A hangod.
-Óó..Téllegg-Gondolkozott el.-Egyébkén most komolyan hol van Calra?
-Egyáltalán miért keresed?Miért ilyen fontos?
-Nem mondhatom el.Ezt majd tőle kell megtudnod.
-Ugyan.Úgy is beavat majd minden ügynökös küldetésébe és ezzel elfogja érni azt hogy jegyezzem meg és tanuljak majd belőle.
-De Bella.Ez..-Ekkor berontott anyu,és egy csattanós hang hangzott el,mégpedig anya jobb tenyere okozta e zajt,ahogyan Bob arcára csapott.Majd kiabálni kezdett.
-Mért jöttél ide?Világosan megmondtam hogy soha többé nem akarlak látni!
-Beszélnem akarok veled!És szerintem tudod miről!-Nézett rám egy pillanatra,majd figyelmét  újra anyára terelte.
-Ezt már egyszer megbeszéltük!És többet nem akarok róla hallani.Jó ez ahogy most van!
-De joga van tudni!-Kiabált most már Bob is.Nem hagyhattam hogy egy pisztolyos férfi,akit mellesleg 2-3 napja ismerek kiabáljon anyával.Kitudja mire képes.
-Mihez van jogom?Mit nem mondtatok el?-Néztem kíváncsian először anyára,majd a vele szemező személyre.Egymásra néztek.
-Mondjátok már a isten szerelmére!-Kiabáltam bele a nagy csendbe most már én is.
-Calra nem mindent  írt bele az önéletrajzába.-Jelentette ki ezt a sokat mondó információt.-Ugye Calra!?-És kiviharzott.
Anya elsápadt arccal nézett a kiviharzott férfira.Ki kell derítenem mi van köztük.Feleslegesen kérdeztem volna meg a mellettem álló,összezavarodott illetőt,aki világra hozott,úgysem mondott volna semmit.Tehát megint a jó öreg barátomhoz kell fordulni.Ez esetben az internethez.Közbe apu megjött Larával.Mire a veszekedésnek vége szakadt, fél 3 lett.Első gondolatom az volt hogy felhívom Sofit és értesítem a v elem törtétekről.De ha csak ezt a mai kis veszekedésről számolok be neki,megkérdezi ki az a Bob és el kell árulnom mindent.Bár egyszer úgy is el kell mondanom neki az igazat,de az a pillanat még várhat magára.Viszont most az internethez sem volt sok kedvem.A filmet meg hagyjuk is,úgyse tudnék rá koncetrálni.Úgy döntöttem elviszem Wokyt sétáltatni.Már mindenhol kerestem,de nem találtam.Már kezdtem komolyan kétségbe esni mikor Lara szobája felől ugatást hallottam.Bementem.
-Szia.Nem láttad Woky-t?
-Á-á-Kuncogott.
-Akkor megkeresem én!De ha megtalálom akkor meg kell dicsérned és kérek majd egy puszit.-Hajoltam közel,és rámosolyogtam.
-Oké-Vigyorgott még mindig.
10 perc elteltével megtaláltam Woky-t a szekrénybe.
-Hogy került ide!?-Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Nem tudom-Az a tündéri kacagása most sem maradhatott el.
-Na mindegy, kérem a jutalmam.-Odajött hozzám adott egy puszi és megtapsolt.-Tündéri vagy!-Fogtam kezembe az arcát.

Elvittem sétáltatni az ölebemet és közbe bementem egy kávézóba ahol rendeltem egy Frappuccinot.Mikor haza értem már 4 óra volt.
Nem bírtam tovább.Túl kíváncsi voltam hogy mi van anya és Bob között.Gyorsan bepötyögtem a neveket és az első találtra kattintottam.A látvány lesokkolt.Hogy lehet az hogy 17 éves vagyok és erről még nem tudtam?És ha ez nem lenne elég még nem is anyutól tudtam meg.
Ja Bob ma nem jön be sose tudom meg hogy ő igazából az apám.Bob az apám.De hogy?Miért?
Mért nem lehetett ezt megmondani?Mért csak most mondta el Bob?Vagy nem is tudott arról hogy Calra Peterson az anyám?Annyi kérdés kavargott a fejembe.Majd gondolkozás nélkül rontottam be a konyhába ahol anya volt.
-Miért kellet eltitkolni előlem hogy ki az igazi apám?-Kiabáltam könnyes szemekkel anya felé fordulva.
-Kicsim én..én sajnálom.
-Nem elég egy sajnálom!A fél életemet eltitkoltad előlem!És ha nem engem fognak el Jamesék akkor sose tudom ezt meg ugye?Vagy esetleg majd mikor a halálszélén állok,akkor elmondtad volna?-Borultam ki újra.-Mért nem mondtad el?Miért?-Mondtam már az utolsó szavaimat sírva.
-Kicsim én..
-Ne hívj így!
-Kérlek bocsáss meg!-Mondta már ő is sírva,és próbált megölelni de én nem engedtem neki.
-Hagyj békén!-Suttogtam,és felszaladtam a szobámba.Sírva borultam le pihe-puha ágyamba.10 perc múlva kopogtak az ajtón.Apa volt.
-Te tudtál erről?-Fordultam felé.
-Ha tudtam volna akkor szerinted még veletek lennék?-Lett könnyes a szeme.Megöleltem és már az ó zakóját itattam könnyeimmel.
-Akkor most mi lesz?-Néztem apura.
-Elköltözök.Én legalábbis igen.-Hajtotta le a fejét.
-Én mehetek veled?-Meglepődött arccal nézett rám,majd elmosolyodott és magához ölelt.
-Persze hogy jöhetsz!De csak egy feltététellel.-Tartott szünetet.-Ha kibékülsz anyuval.Gondolhattam volna.Azért azt nem kérheti hogy most rögtön rohanjak le és kérjek bocsánatot pont én,azért hogy kiakadtam.Az anya iránt érzett szeretetem valahol belül még mindig ugyan annyira szereti mint ez előtt,de most külsőleg gyűlölöm.Egy pillanat alatt fordult az életem pokollá.Hogy lehet ez?Mit tettem amiért ezt érdemeltem?Miért nem mondta el?Ezernyi megválaszolatlan kérdés keringett a fejembe.
-Majd egyszer.De nem most.Nem várhatod el tőlem hogy ezek után lerohanjak hozzá és ölelgessem halálra hogy sajnálom,sajnálom.
-Persze értem én,ezt én sem akarom.De egyszer ki kell békülnöd vele.-Állt fel.-Most lemegyek és közlöm vele hogy elköltözök.Veled együtt.-Mosolygott majd belepuszilt a hajamba és kiment.
-Apu!-Szóltam utána mielőtt még átlépte volna szobám küszöbét.-Hova megyünk?És mikor?
-Egyenlőre mamádhoz költözöl addig amíg nem találok lakást Bradfordban.Azért választottam azt a helyet mert tudom mamáddal régen találkoztál már.Sofi pedig akkor jöhet amikor csak akar.
-És a suli?
-Később megbeszéljük az apróbb részleteket.-Mosolygott.
-Köszönöm.-Viszonoztam a mosolyt,majd apa elhagyta a helységet.Túl fáradt voltam ahhoz hogy 10-id kibírjam.Lefeküdtem és beállítottam az ébresztőm 9-re.

***

A telefonom csörgése olyan hirtelen ért hogy szó szerint felugrottam az ágyból.Bementem a saját fürdőszobámba és belenéztem a tükörbe.Egy csapzott,csúnya lányt láttam.A sminkemből már csak néhány fekete folt volt fehér arcomon.Szemeim kisírtak, mégis frissnek látszódtak.Úgy döntöttem lezuhanyzok.Ahogy bőrömön megéreztem a forró cseppeket kirázott a hideg.Jól esett.Már negyed órája állhattam a zuhany alatt.Mikor már úgy éreztem a bőröm kiázott,kiléptem a zuhanyból.Semmi kedvem nem volt abba a feszülős,bőr cuccban menni ilyenkor.Felvettem egy fekete szoknyát egy ugyan ilyen színű pólóval és nejlonharisnyával.Hajamat lófarokba kötöttem.Szemet egy sima tussal húztam ki.Majd egy sötétebb színű kicsi válltáskába pakoltam bele a telefonom,egy kis tükörrel és egyéb lányos dolgokkal együtt.Magamra terítettem fekete kardigánom magamra vettem válltáskámat a kezembe lévő cipővel bandukoltam le a lépcsőn.Apunak írtam egy levelet amiben megemlítettem pár dolgot hogy mi okból hagyom el a lakást.Megnyugtattam hogy nem örökre hanem csak egy kis időre megyek el és hívjon ha baj van.Anyával ellentétben apu tudja kezelni az kostelefonokat,így nem lesz nagy baj a telefonálással.Mivel a kanapén aludt és nem a szobába anyuval (amit persze megértek) a kezébe nyomtam a papírt és egy puszival elbúcsúzva léptem ki a hűvös mégis kellemes tavasz levegőre.10 per elteltével már a parkban voltam.Nem sokára ott volt James is,aki odaérte után magához ölelt és egy sajnálom-ot próbált kibökni.

-Nem kell engem sajnálni.El kell fogadni hogy az életem kerekestől felfordult.És nem lesz a régi.Soha többet.Bátyus..-Tartottam hatás szünetet hogy megtudjam milyen reakciót vág.Nagy meglepetésemre elmosolyodott.Sosem láttam még ilyennek.Igaz még alig találkoztam vele de akkor is.

-Mindig is vágytam egy hugicára-Vágott aranyos arcot,és mosolygott egyet.

-Figyelj..Én Bradfordba költözök apuval.Ide járok még suliba,de a következő évet már ott kezdem.Én nem akarok itt bárki után is "kémkedni".Ha követek is valaki akkor azt Bradforba teszem.

-Rendben.Úgy is ott van most dolgod.Tudom most mennyire fáj neked e az egész.Majd mikor Bradfordban leszel,akkor hívj fel.

-És Sofinak elmondhatom ezt az egész ügynökös dolgot?
-Nem is tudom.
-Kérlek!-Biggyesztettem le ajkaimat és kiskutya szemekkel meredtem rá.
-Rendben.De ő nem mondhatja el senkinek!Ismétlem,senkinek!
-Megígérem!-Mosolyogtam rá.
-Most menny,és majd hívj ha már mamádnál vagy!Szia.Hugi.-Mosolyogta el az utolsó szót.
-Rendben Bátyus.-Követem én a példáját,majd az ölelés után haza indultam.Beléptem a meleg lakásba ahol apu éppen a tejet iszogatta.Puszit nyomtam arcára és jó éjszakát kívántam.Ledobtam a cipőimet és a szobám fele vettem az irányt.Woky a szobám előtt feküdt.Nem akartam egyedül lenni a szobámban ilyen lelkiállapotban így Wokyval együtt belefeküdtem a később könnyeimmel eláztatott ágyamba és másodpercek alatt nyomott el az álom.