4. Fejezet

Sziasztok!Először is Kellemes Húsvétot és sok locsolkodót nektek!Nem tudom mi volt az oka annak hogy most 1-2 komival kevesebbet írtatok.Tudom azt hogy nem volt annyira izgalmas rész,de télleg ennyire rossz lett?:o Kérlek írjatok kommentbe min kellene változtatnom.                                                                                              A részről:Megpróbáltam hosszú részt írni.Hát nem tudom mennyire sikerült.De biztosítalak benneteket abban hogy most aztán kicsit sem lett unalmas.Mármint szerintem.Remélem most kapok annyi kommentet erre a részre mint az 1-2. fejezetnél.Ha pedig nem erősségetek írni legalább pipáljatok,hogy lássam elolvastátok.Hogy mikor jön képbe Zayn?A következőben vagy az utána követő részben már benne lesz.                                                                                                       Mivel már nemsokára  vége a tavaszi szünetnek ezért lehet hogy csak hétvégenként tudok új  részt hozni.Jó olvasást!♥

         

'Mire vége lett,már 2 órát mutatott az óra.
Ekkor csöngettek,és egy nem várt személy toppant be a nappalimba pisztollyal a kezében,és Calra Peterson-t,azaz anyát kereste..'


-Mi-miért keresi ön anyát?
-Kihallgatásra kell vinnem-Mondta nyugodtan.Várjunk csak...Hisz ismerem ezt a hangot!
-Bob,ha felhívsz is eltudod mondani!Halálra rémisztettél!-Borultam ki,és levettem a maszkot az arcáról.
-Honnan tudtad hogy én vagyok?-Vágott durcás arcot.
-A hangod.
-Óó..Téllegg-Gondolkozott el.-Egyébkén most komolyan hol van Calra?
-Egyáltalán miért keresed?Miért ilyen fontos?
-Nem mondhatom el.Ezt majd tőle kell megtudnod.
-Ugyan.Úgy is beavat majd minden ügynökös küldetésébe és ezzel elfogja érni azt hogy jegyezzem meg és tanuljak majd belőle.
-De Bella.Ez..-Ekkor berontott anyu,és egy csattanós hang hangzott el,mégpedig anya jobb tenyere okozta e zajt,ahogyan Bob arcára csapott.Majd kiabálni kezdett.
-Mért jöttél ide?Világosan megmondtam hogy soha többé nem akarlak látni!
-Beszélnem akarok veled!És szerintem tudod miről!-Nézett rám egy pillanatra,majd figyelmét  újra anyára terelte.
-Ezt már egyszer megbeszéltük!És többet nem akarok róla hallani.Jó ez ahogy most van!
-De joga van tudni!-Kiabált most már Bob is.Nem hagyhattam hogy egy pisztolyos férfi,akit mellesleg 2-3 napja ismerek kiabáljon anyával.Kitudja mire képes.
-Mihez van jogom?Mit nem mondtatok el?-Néztem kíváncsian először anyára,majd a vele szemező személyre.Egymásra néztek.
-Mondjátok már a isten szerelmére!-Kiabáltam bele a nagy csendbe most már én is.
-Calra nem mindent  írt bele az önéletrajzába.-Jelentette ki ezt a sokat mondó információt.-Ugye Calra!?-És kiviharzott.
Anya elsápadt arccal nézett a kiviharzott férfira.Ki kell derítenem mi van köztük.Feleslegesen kérdeztem volna meg a mellettem álló,összezavarodott illetőt,aki világra hozott,úgysem mondott volna semmit.Tehát megint a jó öreg barátomhoz kell fordulni.Ez esetben az internethez.Közbe apu megjött Larával.Mire a veszekedésnek vége szakadt, fél 3 lett.Első gondolatom az volt hogy felhívom Sofit és értesítem a v elem törtétekről.De ha csak ezt a mai kis veszekedésről számolok be neki,megkérdezi ki az a Bob és el kell árulnom mindent.Bár egyszer úgy is el kell mondanom neki az igazat,de az a pillanat még várhat magára.Viszont most az internethez sem volt sok kedvem.A filmet meg hagyjuk is,úgyse tudnék rá koncetrálni.Úgy döntöttem elviszem Wokyt sétáltatni.Már mindenhol kerestem,de nem találtam.Már kezdtem komolyan kétségbe esni mikor Lara szobája felől ugatást hallottam.Bementem.
-Szia.Nem láttad Woky-t?
-Á-á-Kuncogott.
-Akkor megkeresem én!De ha megtalálom akkor meg kell dicsérned és kérek majd egy puszit.-Hajoltam közel,és rámosolyogtam.
-Oké-Vigyorgott még mindig.
10 perc elteltével megtaláltam Woky-t a szekrénybe.
-Hogy került ide!?-Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Nem tudom-Az a tündéri kacagása most sem maradhatott el.
-Na mindegy, kérem a jutalmam.-Odajött hozzám adott egy puszi és megtapsolt.-Tündéri vagy!-Fogtam kezembe az arcát.

Elvittem sétáltatni az ölebemet és közbe bementem egy kávézóba ahol rendeltem egy Frappuccinot.Mikor haza értem már 4 óra volt.
Nem bírtam tovább.Túl kíváncsi voltam hogy mi van anya és Bob között.Gyorsan bepötyögtem a neveket és az első találtra kattintottam.A látvány lesokkolt.Hogy lehet az hogy 17 éves vagyok és erről még nem tudtam?És ha ez nem lenne elég még nem is anyutól tudtam meg.
Ja Bob ma nem jön be sose tudom meg hogy ő igazából az apám.Bob az apám.De hogy?Miért?
Mért nem lehetett ezt megmondani?Mért csak most mondta el Bob?Vagy nem is tudott arról hogy Calra Peterson az anyám?Annyi kérdés kavargott a fejembe.Majd gondolkozás nélkül rontottam be a konyhába ahol anya volt.
-Miért kellet eltitkolni előlem hogy ki az igazi apám?-Kiabáltam könnyes szemekkel anya felé fordulva.
-Kicsim én..én sajnálom.
-Nem elég egy sajnálom!A fél életemet eltitkoltad előlem!És ha nem engem fognak el Jamesék akkor sose tudom ezt meg ugye?Vagy esetleg majd mikor a halálszélén állok,akkor elmondtad volna?-Borultam ki újra.-Mért nem mondtad el?Miért?-Mondtam már az utolsó szavaimat sírva.
-Kicsim én..
-Ne hívj így!
-Kérlek bocsáss meg!-Mondta már ő is sírva,és próbált megölelni de én nem engedtem neki.
-Hagyj békén!-Suttogtam,és felszaladtam a szobámba.Sírva borultam le pihe-puha ágyamba.10 perc múlva kopogtak az ajtón.Apa volt.
-Te tudtál erről?-Fordultam felé.
-Ha tudtam volna akkor szerinted még veletek lennék?-Lett könnyes a szeme.Megöleltem és már az ó zakóját itattam könnyeimmel.
-Akkor most mi lesz?-Néztem apura.
-Elköltözök.Én legalábbis igen.-Hajtotta le a fejét.
-Én mehetek veled?-Meglepődött arccal nézett rám,majd elmosolyodott és magához ölelt.
-Persze hogy jöhetsz!De csak egy feltététellel.-Tartott szünetet.-Ha kibékülsz anyuval.Gondolhattam volna.Azért azt nem kérheti hogy most rögtön rohanjak le és kérjek bocsánatot pont én,azért hogy kiakadtam.Az anya iránt érzett szeretetem valahol belül még mindig ugyan annyira szereti mint ez előtt,de most külsőleg gyűlölöm.Egy pillanat alatt fordult az életem pokollá.Hogy lehet ez?Mit tettem amiért ezt érdemeltem?Miért nem mondta el?Ezernyi megválaszolatlan kérdés keringett a fejembe.
-Majd egyszer.De nem most.Nem várhatod el tőlem hogy ezek után lerohanjak hozzá és ölelgessem halálra hogy sajnálom,sajnálom.
-Persze értem én,ezt én sem akarom.De egyszer ki kell békülnöd vele.-Állt fel.-Most lemegyek és közlöm vele hogy elköltözök.Veled együtt.-Mosolygott majd belepuszilt a hajamba és kiment.
-Apu!-Szóltam utána mielőtt még átlépte volna szobám küszöbét.-Hova megyünk?És mikor?
-Egyenlőre mamádhoz költözöl addig amíg nem találok lakást Bradfordban.Azért választottam azt a helyet mert tudom mamáddal régen találkoztál már.Sofi pedig akkor jöhet amikor csak akar.
-És a suli?
-Később megbeszéljük az apróbb részleteket.-Mosolygott.
-Köszönöm.-Viszonoztam a mosolyt,majd apa elhagyta a helységet.Túl fáradt voltam ahhoz hogy 10-id kibírjam.Lefeküdtem és beállítottam az ébresztőm 9-re.

***

A telefonom csörgése olyan hirtelen ért hogy szó szerint felugrottam az ágyból.Bementem a saját fürdőszobámba és belenéztem a tükörbe.Egy csapzott,csúnya lányt láttam.A sminkemből már csak néhány fekete folt volt fehér arcomon.Szemeim kisírtak, mégis frissnek látszódtak.Úgy döntöttem lezuhanyzok.Ahogy bőrömön megéreztem a forró cseppeket kirázott a hideg.Jól esett.Már negyed órája állhattam a zuhany alatt.Mikor már úgy éreztem a bőröm kiázott,kiléptem a zuhanyból.Semmi kedvem nem volt abba a feszülős,bőr cuccban menni ilyenkor.Felvettem egy fekete szoknyát egy ugyan ilyen színű pólóval és nejlonharisnyával.Hajamat lófarokba kötöttem.Szemet egy sima tussal húztam ki.Majd egy sötétebb színű kicsi válltáskába pakoltam bele a telefonom,egy kis tükörrel és egyéb lányos dolgokkal együtt.Magamra terítettem fekete kardigánom magamra vettem válltáskámat a kezembe lévő cipővel bandukoltam le a lépcsőn.Apunak írtam egy levelet amiben megemlítettem pár dolgot hogy mi okból hagyom el a lakást.Megnyugtattam hogy nem örökre hanem csak egy kis időre megyek el és hívjon ha baj van.Anyával ellentétben apu tudja kezelni az kostelefonokat,így nem lesz nagy baj a telefonálással.Mivel a kanapén aludt és nem a szobába anyuval (amit persze megértek) a kezébe nyomtam a papírt és egy puszival elbúcsúzva léptem ki a hűvös mégis kellemes tavasz levegőre.10 per elteltével már a parkban voltam.Nem sokára ott volt James is,aki odaérte után magához ölelt és egy sajnálom-ot próbált kibökni.

-Nem kell engem sajnálni.El kell fogadni hogy az életem kerekestől felfordult.És nem lesz a régi.Soha többet.Bátyus..-Tartottam hatás szünetet hogy megtudjam milyen reakciót vág.Nagy meglepetésemre elmosolyodott.Sosem láttam még ilyennek.Igaz még alig találkoztam vele de akkor is.

-Mindig is vágytam egy hugicára-Vágott aranyos arcot,és mosolygott egyet.

-Figyelj..Én Bradfordba költözök apuval.Ide járok még suliba,de a következő évet már ott kezdem.Én nem akarok itt bárki után is "kémkedni".Ha követek is valaki akkor azt Bradforba teszem.

-Rendben.Úgy is ott van most dolgod.Tudom most mennyire fáj neked e az egész.Majd mikor Bradfordban leszel,akkor hívj fel.

-És Sofinak elmondhatom ezt az egész ügynökös dolgot?
-Nem is tudom.
-Kérlek!-Biggyesztettem le ajkaimat és kiskutya szemekkel meredtem rá.
-Rendben.De ő nem mondhatja el senkinek!Ismétlem,senkinek!
-Megígérem!-Mosolyogtam rá.
-Most menny,és majd hívj ha már mamádnál vagy!Szia.Hugi.-Mosolyogta el az utolsó szót.
-Rendben Bátyus.-Követem én a példáját,majd az ölelés után haza indultam.Beléptem a meleg lakásba ahol apu éppen a tejet iszogatta.Puszit nyomtam arcára és jó éjszakát kívántam.Ledobtam a cipőimet és a szobám fele vettem az irányt.Woky a szobám előtt feküdt.Nem akartam egyedül lenni a szobámban ilyen lelkiállapotban így Wokyval együtt belefeküdtem a később könnyeimmel eláztatott ágyamba és másodpercek alatt nyomott el az álom.

3. Fejezet

Sziasztok!Meghoztam a 3. fejezetet.Nagyon szépen köszönöm a kedves kommenteket,a feliratkozót,és a több mint 200 oldalmegjelenítést!Nem is gondoljátok milyen boldog vagyok tőle!:)Remélem ennél a résznél is kapok legalább annyi kommentet mint ez előző fejezetnél!Jó olvasást! ♥

'-Mióta szokásod hallgatózni?-Biztos idióta fejet vághattam mert anyu folyton mosolygott.
-Amióta nem mondod meg a késésed okát!-Kacsintott.
-Aha.Ha nem haragszol én felmegyek.-Kerültem ki,és felszaladtam a szobámba.
Beírtam a keresőbe 4 szót.:
James és Bob Moltir.'

Rámentem az első találatra és olvasni kezdtem.
6 évvel ezelőtt kezdték "karrierjüket".Bob Moltir 2007-ben került be katonaságba.3 évig volt ott.Onnantól kezdve  kezdte tervezgetni jövőjét,ami nem a katonaságról szólt.Ottani barátjával Antony Ferrer-rel kezdte építeni külvilági munkájának terveit,ami titkos ügynökök kereséséről szólt.Mivel bőven volt ideje,tökéletesen és pontosan kitervelték barátjával azt hogy ki,mikor és hol kapnak el,majd képeznek ki.Ám 2009-ben Antony meghalt az egyik háborúban.Utolsó szava ez volt: Calra Peterson.
Ezt az egy nevet tanulmányozta abban a maradék 1 évben amit még a katonaságnál kellet töltenie.Elhatározta hogy kizárólag azt az egy nőt fogja felvenni és annak lányát,majd így tovább.
2010-ben kiengedték.Első dolga az volt keressen egy Calra Peterson nevű nőt aki képzett pszichológiából és nem kövér,hanem hajlékony.Senki sem tudta hogy miért kell ehhez a pszichológiai képzés.Még azon a napon ahogy megtalálta az asszonyt,el is ment érte.Tanuk szerint követni kezdte,mikor egyedül volt.Félelembe kergette és egy idő után már nem követte,mert tudta le kell valahol nyugodni , le kell valahova ülnie.Így is lett.És akkor történtek a problémák.Kutatásaink szerint a nő beleegyezett.Ám 2011 őszén feladta munkáját a nő,hisz családjával kellet foglalkoznia.Nem tudni követte e elvét Bob.Talán már Calra lánya 2011 óta ügynök?Vagy Bob öregsége miatt fiára James-re bízta volna dolgát?Hiszen Bob mostanra biztos betöltötte a 40-et.Esetleg meghalt, így- e családfa befejeződött?Senki sem tudja.



Lefagytam.Anya még akkor is ügynök volt mikor én és Lara megszülettünk?Lehetséges.Ez mindent megmagyaráz.
Anya sokszor ment el több napra azzal az indokkal hogy meglátogat valaki,vagy a munkahelye áthelyezte pár napra ide,oda.Ezt még el is hittem de aztán már furcsáltam.Nem tettem ellene semmit,hisz mit tudtam volna!?
Úgy döntöttem nem töröm tovább a fejem ezen az ügyön.Mivel már 9 óra volt,lefeküdtem.Általában később szoktam de mivel holnap -Jamesnek köszönhetően-korán kell kelnem,nem lehetek fent éjfélig.
Egyszerűen nem tudtam elaludni.Csak azon járt az eszem hogy anya mért nem mondta el,hogy mi is ő valójában.Egy idő után lassan elálmosodtam és egyre homályosabb lett előttem minden.

***

Reggel frissen és üdén ugrottam ki az ágyból fél 7-kor.Pont időbe keltem.Lementem reggelizni.Lábujjhegyen járva osontam le a lépcsőn,mivel úgy gondoltam mindenki alszik.Ahogy beértem a konyhába megláttam,ahogy anyu tükör tojást csinál és teát főz.

-Jó reggelt!-Nyomott egy puszit az arcomra.-Ülj le mindjárt kész a tojás.-Tette le elém a gőzölgő,citromos teát.
-Köszi.-Mosolyogtam anyára,miközben elém rakta a tojást is.
-Most hogy te is ügynök leszel,el kell mondanom valamit.
-Te is ügynök voltál,de mivel velünk kellet foglalkoznod feladtad.-Vágtam bele a szavába,két falat között.
-Ezt honnan tudod?
-Internet anya,internet.
-Hogy úgy.A lényeg hogy én  vigyázni akarok rád.-Mosolygott rám,és megsimogatta az arcom.
-Nem kell.Már nem vagyok 10 éves.Tudok magamra vigyázni!
-Rendben.-Fújta ki a levegőt és mosolygott.Mi ütött belé?Csak így beleegyezik?
Ezt követően nem szóltunk egymáshoz.
-Köszönöm a reggelit!-Megfogtam egy almát és felviharoztam a szobámba.Még 5 perc volt 7 óráig.Gondoltam felöltözök de nekem nem 5 perc kell ahhoz hogy rendbe tegyem magam.Közbe megcsörrent a telefonom.
-Szia James!
-Hali.Keríts fekete ruhadarabokat.Amiben tudsz mozogni,és tapad a testedhez.A fekete napszemüveg sem ártana.
-Esetleg ne fessen be a hajam?
-Nem lenne rossz ötlet.Vissza komolyabb témára.Ma este 10-kor gyere a parkba ebben a fekete stílusú cuccban,amit választottál magadnak.Odaadom a papírokat,amik kellenek a munkádhoz.Míg kémkedsz addig az iskolából kivesznek abból az indokból hogy beteg vagy.
-Nem kell ennyire elmagyarázni,anya úgy is részletesen elmond mindent.
-Tessék?Honnan tud ő róla?-A meglepettséget a hangjába nem  lehetett nem észrevenni.-Anyukádat véletlen nem Calra Petersonnak hívják?
-De.
-Uram isten...-Suttogta.-Most leteszem Bella,majd hívlak egy fél óra múlva.Szia!
Tudtam hogy nem várja meg míg én is köszönök,de már köszönt.Ez félsiker.
Már biztos elmondta Bobnak, hogy első ügynökük lányát vették fel.Mi lehetett a reakciója?
10 perc múlva James újra hívott.
-Helló,Bell.Elnézést a lekoptatásért.Sürgős volt.
-Tudom.Biztos mentél Bobhoz hogy elmond neki a első ügynökötök lányát vettétek fel.
-Honnan tudsz te ilyenekről?-Meglepettség a hangjába,úgy mint az előbb újra megjelent.
-1 szó.Internet.
-Micsoda?Fent van ez az interneten?Ezt nem hiszem el!
-Nyugi,nyugi.
-Hogy nyugodjak le?Ezzel lebukhatunk!-Kiabált a telefonba.
-Úgy is hallom,ha normális hangnembe beszélsz velem!
-Bocs.
-Van még valami amit el akartál mondani?-váltottam témát.
-Nincs.Akkor este gyere a parkba.
-Ott leszek.-Tettem le.
Hupsz.Most én nem köszöntem.Á kit érdekel.
Megint csörög a telefon.Híresebb vagyok mint Oboma,de komolyan.Még csak fél 8 van és már 3x csörög a telefonom.b
-Mi van már megint James?-Szólam bele unottan.
-Nem köszöntél el.-Láttam magam előtt ahogy vigyorog.
-Ó bocsánat-Egyhangúan válaszoltam neki.-Csáó.
-Szia-Elégedetten köszönt el.
Odafutottam a szekrényemhez és magamra kaptam néhány ruhadarabot,és feltettem egy hétköznapi sminket ami egy szemceruzából és szempillaspirálból állt.Kiválasztottam a fekete passzos ruhámat és egy napszemüveget.Felhívtam Sofit hogy mennyünk el vásárolni.Valamelyik nap láttam egy fölsőt ami nagyon megtetszett és megakartam venni,de sietnem kellett.Ma szombat van és csak délig vannak nyitva a boltok,szóval sietnünk kell.
Kopogtak az ajtón.Lementem és kinyitottam az ajtót.Ahogy gondoltam Sofi állt a bejáratnál.Gyorsan felszaladtam a kis táskámért,majd felhúztam a cipőmet és elindultunk.
Azon gondolkoztam elmondjam-e Sofinak mi történ velem az elmúlt órákban.Úgy döntöttem hanyagolom ezt a beszélgetést.Odaértünk a butikhoz.Én és barátnőm is vásárolt pólót,nadrágot.
Ez az ami nekem annyira megtetszett.Igaz hogy tavasz van,de ez úgysem vonzza a meleget.

Ezen kívül még vettem egy cipőt és egy pólót.Imádom ezt a "mintát".

Sofi inkább rövidnadrágokat vett,és pár pólót.

Biztos úgy néztünk azzal a sok szatyorral mint valami plázacicák.Pedig egyáltalán nem vagyunk azok.Mikor hazaértem ledobtam a cipőmet magamról,és felvittem a megvásárolt cuccaimat.Dél volt mire bepakoltam a ruháimat és felpróbáltam mindet.Lementem enni.Köztudott hogy anya ilyenkor dolgozik.Még szombaton is.Egy cetlit találtam a hűtőre ragasztva:

Elvittem Larát a barátnőjéhez.Ne várj otthon, nem megyek haza csak este,mivel onnan indultam dolgozni.

 Apa

Remek akkor egyedül leszek.Gyorsan megebédeltem és felnéztem twiterre.Semmi érdekes.

Mit fogok csinálni este 10 óráig?

Egy idő után rávettem magam a filmnézésre.Beraktam az Alkonyat utólsó részét és egy tál popcorn társaságában elkezdtem nézni a tv-t.

Mire vége lett,már 2 órát mutatott az óra.

Ekkor csöngettek,és egy nem várt személy toppant be a nappalimba pisztollyal a kezében,és Calra Peterson-t,azaz anyát kereste..

2. Fejezet

Sziasztok!Meghoztam a 2. fejeztet.Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, és a több mint 100 oldalmegjelenítést!Nagyon sokat jelent:)Remélem most is elnyeri a tetszéseteket.Megpróbáltam most kicsit hosszabb részt írni. Van benne egy új szereplő is.Ő lesz Bob Moltir.Na nem fecsegek tovább,Jó olvasást!♥ 

Bob Moltir

 'Mikor már úgy éreztem nem követ senki leültem egy padra.Nem szabadott volna...'



Abban a pillanatban bekötötték a szemem.Legszívesebben kiabáltam volna segítségért de a hangom feladta magát.Nem tudtam megszólalni.Valaki gyorsan felkapott és szó szerint bedobott egy nagy kocsiba.5 perc után valaki meg fogta a derekam hátulról.Reflexből megcsaptam,és pont egy pofont kapott a jobb kezemtől.Nahát ezt sem kellet volna...Visszakaptam;de erősebben.Égett az arcom.Majd meg halottam valamit.
-Ki engedte meg hogy megüsd?-Mondta egy mély,férfi hang.
Nem jött válasz a "támadómtól".
-Ki engedte meg hogy megüsd?-Kérdezte ugyanaz a mély hangú személy ,viszont most sokkal erőteljesebb hangon.
-Pofon vágott.Én csak visszaadtam.-Mondta már az  aki megcsapott.
-Nem érdekel hogy miért,de megütötted!Ha még egyszer hozzá érsz tudod mi lesz a vége!
Ez után csönd volt.Nem beszélt senki.Nem lehetett hallani semmit.Csak a szuszogást.
Lassan megérkeztünk.Kinyitották az ajtót.Éreztem a nap sugarait a bőrömön.Levették a fekete szalagot a szememről.Illedelmesen kiemelt a támadóm -legalábbis szerintem ő volt hisz aki vezetett az még a kocsiban ült-majd odasúgta nekem:
-Ha nem akarsz még egy olyan ütést kapni amilyet a kocsiban,akkor azt tetted hogy fáj a lábad!Értetetted?-Mondta komolyan.
Kihasználtam a helyzetet.Visszavágtam.
-Ha megütsz én sikítok.Idejön a "főnököd"-Írtam a levegőbe macskakörmöket az ujjaimmal-és tudod hogy mi történik.Szóval csinálj amit akarsz.-Mondtam flegmán majd megrántottam a vállam és kiugrottam a karajaiból aztán a falnak dőltem.Tudom  mit gondoltok.Miért nem futottam el!?Minek? 1 lány ellen 2 férfi?Pff..Hagyjuk már.Mikorra odaért hozzánk a "főnök" észrevettem hogy egy pár ember minket figyel.Mivel a "támadóm" tudta úgysem engedem, hogy felvegyen.Úgy láttam ő is észre vette az embereket akik minket szemlélnek így  jobb kezét vállamra rakta és egy puszit nyomott az arcomra.Az hittem hányingert kapok!Gondolom így akarta elérni hogy ne keltsünk olyan nagy feltűnést.Ha ezt tudom inkább meg engedem neki hogy vigyen.10 perc mászkálás után végre egy lakályos lakásba mentünk be,ahol leültettek a kanapéra és egy pohár limonádét nyomtak a kezembe.Velem szembe le ült a támadómnak nevezett személy is és a kezét nyújtotta:
-James vagyok.James Moltir.
-Bella.Bella Abey.-Kicsit tétováztam,kezet fogjak- e vele.De ha már itt vagyok és még nem ölt meg, nem lehet baj.Remélem.
-Sajnálom ha megrémisztettelek.És azt is hogy megütöttelek.Mindjárt elmagyarázok mindent.Ó és egyébként az a férfi ott-Mutatott a könyves polc ellőt állt illetőre.-Bobnak hívják.Az apám.
-Nem kicsit ijesztettél meg!Tudod te most milyen bajba vagyok?Anya biztos már 1000x hívott és biztos több millió sms-t küldött-Na tessék megint hazudtam.Bár most nem baj ugye?Mikor kirobbannak belőlem a szavak és majdnem ordibálok,mint most akkor minden kicsúszik as számon.Persze nem egy titok.Hanem egy hazugság.- Jobb ha tudod hogy anyu az nem piskóta,főleg ha rólam van szó!És hogy megütöttél?Ez..Ez..Jogos.-nyugodtan le ennél az egy szónál,majd folytattam azon a hangnemen amin kezdtem-Mégis mit képzelsz hogy csak úgy átkarolsz?És puszi adsz!?-Akadtam ki.

 Oké.Bocsánat.-Mondta tök komolyan James.Mintha meg sem hallotta volna ahogy kiabáltam vele.
10 perc kínos csend után megszólaltam.
-Mondjad már mit akarsz,anya ki fog nyírni!-Kiabáltam rá.Úgy láttam kicsit megijedt.Bár nem csodálom.A nagy csendben az éles hangom..Most hogy belegondolok lehet hogy nem kellet volna.
-Bocs már, hogy nem érdekel mennyire aggódnak érted-Mondta flegmán.
-James!-Kiabált a másik szobából Bob.
-Kezdem!-Vágta rá a "támadóm".
-Végre-Éppen csak hogy kimondtam alig hallhatóan már felkapta a fejét.
-Parancsolsz!?-Esküszöm egyszer felpofozom ezt a James gyereket.

 -Kezdheted!-Mosolyogtam cinikusan.
-Szóval.Arról lenne szó hogy mi titkos ügynököket keresünk.Kémkednek kellene egy pár ember után.Majd kikérdezni őket azokról amiket mi nem tudunk.Fizetést is kapnál.De ezt senkinek sem lehet elmondanod!
-Tehát..*Hatás szünet* -Fogalmam sincs miről beszélt..

-*Szemforgatás* Láttál már a született kémeket a Tv-ben?Na olyasmi lennél te is!-Na ez már érthetőbb.
-Ja hogy úgy.-Tettem a gondolkozás egy jó 2 percig.
-Szóval?-Vág bele áll gondolkozásomba James.
-Ó, bocsi.Ennyi gondolkozás után..Nem.-Váltottam flegma stílusba.
-Na de miért nem?Tökéletes ügynök lenne belőled!
-Akkor sem.
-Hát jó.-Majd odanyújtotta  a névjegyét és elment.Itt hagyott.Egyedül.
Ezt most úgy mondom mint valami szomorú,szerelmes filmben, mikor a  férfi el hagyja a barátnőjét.Tudjátok mint az Alkonyatba Edward Bellát.Uram isten,ezt télleg én mondtam!? Teljesen elvette ez a légkör azt eszem.Inkább elmegyek innen.
Na várjunk csak.Hol az ajtó?
-Boooooob!-Nyújtottam meg az "o"betűt.
-Ki az?Rakja hátra a kezét!-Jött ki egy pisztollyal a kezében.
-Hé,hé!Azt tedd le!Bella vagyok.
-Ó bocsi.Te mit keresel még itt?
-Már rég elmentem volna.Csak hogy az ön kedves fiacskája,James itt hagyott,és nem tudom hol van az ajtó.
-Veled szembe.
-Ó, köszi.

 -Szőke...-Suttogta.Azt hiszi nem halottam?
-Hallottam ám!-Kiabáltam utána malyd kiléptem az épületből.
Hazafelé vettem az irányt.Üres fejjel bandukoltam az utcákon egészen addig amíg fél 7-et nem ütött az óra.Ösztönösen a táskámba kaptam és kivettem a telefonom.13 nem fogadott hívás anyától.Nekem annyi.Hiába van az a mondás hogy "Egy horrorfilm még mindig nem olyan ijesztő mint 5 nem fogadott hívás anyától."Csak hogy én 5 helyett 13-mat nem vettem fel.Szerintem már a rendőrök is keresnek.
Tudom mit gondoltok.Eltúlzom a dolgot.Pedig nem.Nem ismeritek ti anyát.Szerencsétek van.Persze nem azt mondom hogy ezért nem szeretem anyát,de néha elég idegesítő tud lenni ezzel "Túl kicsi vagy!"elvével.A nagy gondolkozás közbe elfelejtettem gyorsabbra venni a tempót.Sprintelni kezdtem és egy 10 perc múlva házunk előtt is voltam.Azt hittem kiköpöm a tüdőmet.Megálltam az ajtó előtt,és rátámaszkodtam a térdeimre és ki-be fújtam a levegőt.Tudjátok mint a filmekbe mikor a lány elkésik a fiújától és rendbe teszi magát hogy ne látszódjon hol járt vagy mit csinált.Na ugyan ez volt velem is csak én a fiúm helyett(aki nincs) anyának csicsáztam ki magam,nehogy szagot fogjon rajtam,hol lehettem.Bár kétlem hogy kitalálná.Már megint mit beszélek?Túl sokat Tv-zek.
Sok hezifálás után átgondoltam, amik kavarogtak a fejembe és beléptem az ajtón.Anyával találtam magam szembe.
-Mit képzelsz magadról kis asszony?Az oké hogy késsel.De hazudsz is?Ezt már nem!Azt mondtad 10 perc múlva itthon vagy,erre még félóra múlva se veszed fel a telefont!Ki tudja mi történhetett volna veled!Nem vagy még nagykorú.Ha majd betöltöd azt a bizonyos életévedet, akkor majd azt csinálsz amit akarsz de most még én gondoskodok rólad!Megértetted?-Borult ki anya.Ezt nem hagyhattam szó nélkül.
-Hogy mit képzelek magamról?Most fejtsem ki magam anya?Nem vagyok 10 éves kislány,aki már 16 évesen teherbe akar esni.Nem!Nem tudom miért féltesz ennyire!Különben is,te nem voltál gyerek?Mert ahogy most én látom/érzem nem!Nem tudok úgy élni mint egy normális 17 éves mert anyám kiborul ha már nem veszem fel a telefont!-Nem bírtam tovább.Nem érdekel mit mond védésképpen de én megmondtam a magamét és nem bántam meg.
-Oké,igazad van.De!Ha azt mondod 10 perc,az annyi is legyen!Mi a igazság?Hol jártál?
-Sofival voltam a plázába-Na tessék.Le kéne szoknom a lóditásról.
-Jó mindegy hagyjuk,jó?Meny fel a szobádba.
Ezzel a kijelentésével nem vitatkoztam.Felmentem a szobámba és ledobtam magam az ágyra.Elmondhattam volna neki az igazságot.De kihinne egy 17 éves lánynak aki azt állítja hogy úton hazafelé elfogták bedobták a kocsiba és 10 perc autókázás után egy hangulatos kis házba vitték ahol limonádéval kínálták meg majd felkérték hogy legyen titkos ügynök..senki.Még én sem hinném el ha nem velem történt volna.
Megkerestem a telefonom és felhívtam Sofi-t.Nem vette fel.Kikapcsolta a telefonját.Hogy lehet az?Sose kapcsolja ki.
Míg ki pakoltam a táskámból megtaláltam James névjegyét.Nem tudom mi ütött belém, de bűntudatom volt.Hisz nem minden utcán sétáló embert kérnek meg hogy szolgálja a hazáját.
Úgy döntöttem felhívom.Mit vesztek vele?
*Kicsöng...*
-Tudtam hogy meg gondolod magad!-Szólt bele James.
-Neked is szia.
-Bocsi.Szia.Nem erősségem ez a kedvesség.
-Ez nem kedvesség.Általában illendő köszönni az ebereknek,főleg ha ismeritek egymást.Ja és ha te leszel a főnököm akkor meg kel szoknod hogy ha velem vagy  normálisnak kell lenned.
-Feltételekhez vagyok kötve?Nagyon jó.Na tessék már normálisan is beszélek vele.Telefonon.Amit nem szabadna a tanítványaimmal.
-Igen,és be is kell őket tartanod.
-Jó.-Szinte láttam magam előtt ahogy szemét forgatva válaszol-Holnap reggel pontban 7-kor hívlak!Kelj fel időbe mert máskor holnap nem tudlak hívni.
-Mért,most nem tudod azt mondani amit holnap akarsz?
-Nem!Majd megtudod hogy miért.Reggel!
-Állj!Le ne tedd!Mit kell mondani!?
-Helló.
-Helyett szia,de most ez is megteszi.
-Istenem mit meg nem teszek azért hogy ügynök legyél-fújta ki a levegőt,amit én a telefonon is hallottam.
-Így jártál!Na szia.-Tetem le a telefont.
Belegondoltam.Hogy visszavágtam neki,nem?Pedig én nem vagyok ilyen.
8 óra volt és lementem vacsorázni.Anyu éppen Larát etette,apa pedig újságot olvasott,Wokival az ölében.Levettem egy tányért a polcról és rátettem 5 epret és 2 banánt,majd egy narancslé kíséretében felvonultam a szobába.Mint mondtam fogyókúrázom így este csak gyümölcsöket szoktam enni.
Miután elfogyasztottam a vacsimat,levittem a tányért.Anya már-már majdnem bealudt a kanapén,ám mikor véletlen a tányért hangosan tettem  mosogatóba felkapta a fejét.
Odajött hozzám és megölelt.
-Megfogok halni!?-Kérdeztem értetlenül.Nem szokott csak úgy megölelni.
Felnevetett.
-Tudom miért késtél.Elmondhattad volna!Tudom milyen az,mikor szolgálhatod a hazádat!-Mi van?Hogy a fenébe jött rá?-Én meg is engedem hogy ügynök légy de csak akkor ha megígéred vigyázol magadra,és nem változol meg!Holnap reggel 7 kor majd keltelek én,jó?
-Mióta szokásod hallgatózni?-Biztos idióta fejet vághattam mert anyu folyton mosolygott.
-Amióta nem mondod meg a késésed okát!-Kacsintott.
-Aha,Ha nem haragszol én felmegyek.-Kerültem ki,és felszaladtam a szobámba.
Beírtam a keresőbe 4 szót.:
James és Bob Moltir.

Várom a kommenteket és kritikákat erről a fejezetről is.!:) xoxo 

1.fejezet

Sziasztok!:)Meghoztam az 1. fejezetet!Remélem tetszeni fog.Bevallom hogy ennek az eleje csak egy átlagos bevezetés az életébe.De aztán a vége egyre izgalmasabb lett.De ez csak az én véleményem.Nem kötöm kommentekhez és feliratkozókhoz sem,azt hogy mikor hozok új részt.De azért nem bánnám ha megajándékoznátok pár kommentel.;)Na mindegy is nem untatlak titeket tovább.Jó olvasást!♥ 

Egy átlagos napnak indult.Lara sikiltozására keltem,hogy nem találja a maciját.Nem törődve vele be mentem a fürdőszobába és elvégeztem a napi tehendőimet.Fel tettem egy natúr sminket,majd szekrényem elé álltam és felvettem a tegnap kikészített barackos árnyalatú színű szettemet.Mivel még bőven volt időm,lementem reggelizni.Apu már kint dolgozott,anyu pedig tv-t nézett Woky-val.Hát igen nálunk nincsenek mesebeli reggelek.Anya mosolygás helyett szúrós szemekkel néz rám.Ez persze érthető számomra,ugyanis tegnap levágattam szőke,hullámosnak mondható hajkoronámat,amit annyira szeretett "fonogatni". Mind ezzel nem törődve oda rohantam,és egy gyors puszit adtam arcára és megsimítottam Woky buksiját,majd a konyhába rohantam reggelizni.Beérve megéreztem a frissen sült kenyér illatát.Tétovázás nélkül oda rohantam a hűtőhöz és kivettem a lekvárt meg a vajat.Pár perc múlva végeztem kettő szelet kenyérrel.Még éhes voltam,de mivel fogyózok nem ettem többet csak elvettem egy almát az asztalról és felmentem a szobába.Felnéztem twiterre és facebookra de semmi új nem volt.Még nyújtottam egy kicsit,majd felkaptam a táskámat.Lerohantam az előszobába.Anya még mindig ott ült.Egy gyors puszi anyának és kiléptem a lakásból.

Éppen beértem a suliba.1. órán pszichológia volt.Akrobatikus suliba járok,viszont fogalmam sincsen hogy minek ilyen óra.Bár teljesen mindegy, nekem ez a tantárgy úgy is megy.Körülbelül az óra közepén felszabadult mellettem egy hely,ugyanis felelni ment a pad társam.Sofi gyorsan mellém kúszott.

-Szia csajszi!

-Szia.

-Ha már nem lesz óránk,eljössz velem a plázába?Új cipőt kell vennem.-Az én Sofim. Mindig cipőkért kutat.

-Nem,sajnálom.Sietnem kell haza.-Hazudtam neki.Ami mostanában sajnos nagyon sokszor követek el.Az ok amiért hazudok neki, az az hogy anya nem engedne el.Hogy miért?Mert még kicsinek tart.Pedig már lassan 18 vagyok!De ezt neki hiába magyarázom.

A nap többi részében nem beszéltem Sofival.

Mikor végeztem a sulival haza felé vettem az irányt.Egy édesség bolt előtt haladhattam el mikor különös hangokat adott ki a gyomrom.Gondoltam ha már úgy is itt vagyok,be megyek a boltban.Mikor beértem furcsa érzésem támadt.Nem törődtem vele.Az édességek felé húzott a gyomrom.Gyorsan lekaptam 3 tábla csokit a polcról és kifizettem.Kiléptem a boltból és előhúztam telefonom majd írtam egy sms-t anyunak hogy kések.Ha nem tud arról hogy mikor és miért érek haza később,kitörik otthon a 3. világháború.Miközben belemélyültem a gondolkozásba nekem jött valaki.Nem törődtem ezzel sem.

De mikor elindultam és követett igen is érdekel ki az a férfi.Elkezdet csörögni a telefonom.Gyorsan felvettem:

-Igen?

-Szia Kicsim.Hol vagy már?

-Ahj anya.Most nem érek rá.Éppen Sofi-val vagyok a plázába.-Na megint egy hazugság.De tök profi vagyok már benne nem!?-Egyébként is küldtem sms!-Mondtam unottan.

-Bocsánat.Ne láttam.Ne értek én ezekhez!Mikor jössz?

-10 perc múlva otthon vagyok!-Mondtam majd kinyomtam.Nem vártam meg míg elköszön.

Elővettem a zseb tükrömet a táskámból.Belenéztem mintha magamat lesném benne,közbe azt figyeltem mögöttem van e még a férfi.Nem volt ott.Nyugodtan tettem el  a tükrömet.De egy 3 perc múlva úgy éreztem valaki figyel.Sőt!Már láttam az árnyékot is mögöttem.Gyorsabbra vettem a tempót.Mikor már úgy éreztem nem követ senki leültem egy padra.Nem szabadott volna...

Kicsit rövid lett,de a következő már hosszabb lesz ígérem!Remélem kapok pár biztató kommentet esetleg feliratkozót!További szép napot!:) xoxo