Sziasztok!Tudom, hogy nagyon-nagy-nagyon sokat késtem a résszel.Sajnálom.Már megírtam a következő részt,és ha jön egy-két komment,akkor fel is tudom rakni,és nem kell ennyit várni.:)
Nem tudom, hogy én lettem sokkal rosszabb író,vagy csak ti nem kommenteltek.Ha olvastátok adjatok valami életjelet.Nem lettek meg a szükséges kommentek se a pipák..De már régen hoztam új fejezetet.Kérlek titeket tartsátok be ezt a kis "szabályt" vagy befejezem a történetet.
Nem járatom a számat többet.Szívesen várok kommentet,feliratkozót.
Jó olvasást!♥
xx
Bella szemszöge
Már csak pár miliméter volt közöttünk.Ekkor még levegőt sem vettem.
-Bocs,ha megzavarok valamit..De Perrie hazament, mert próbálnia kell a lányokkal.Habár úgy látom nektek ez csak jó.-Kuncogott.Legszívesebben odamentem és felpofoztam volna.
-Jajj dehogy is!-Dobott hátra Zayn,amit bevallok nagyon röstellek,mert fájt.Nagyon fájt.-Csak elesett én meg megfogtam.Amúgy sem bírom ezt a lányt.-Nézett rám lenézően.Na ez is fájt.Miért nem mondta meg, hogy csak simán elkapott,mert elcsúsztam!?Egyszerűbb lett volna.
-Azért lehetett volna finomabban is elmondni,Zayn.-Szólt közbe Harry.
-Igen finomabban.Na és az igazságot se ártana elmondani.-Ekkor felkaptam a cipőm a táskámmal együtt,és az ajtó felé indultam-Mondjátok Perrienek, hogy majd hívom.-Ezzel erősen becsaptam magam mögött a ajtót.Hogy lehet ennyire..ennyire érzéketlen!?Oké hogy van barátnője.De attól elmondhatta volna,hogy csupán egy baleset volt.És Harry..Ő is pont a legrosszabb pillanatban toppant be.És ha ezt elmondja Perrienek?Hiszen csak most ismertem meg jobban maga a lányt is.Biztos azt gondolná rólam, hogy valami "pasilopó" vagyok.Na jó, ez hülyén hangzott.De a lényeg nem változott.
Hazaértem,és berontottam az ajtón.Mérges voltam.
-Kislányom!Gyere csak!Woky anyuka lett!-Kiabált be apa.Mi van!?Én mindig is úgy tudtam, hogy fiú.Na se baj.Igazából gondolkoztam, hogy leszarjam-e az egészet, és menjek fel mérgelődni a szobámba vagy maradjak lent,nyugtassam le magam és játszak az újdonsült anyukával és kölykeivel.Az utóbbit választottam.
-Én télleg ennyire vak vagyok, vagy csak én nem vettem észre hogy ő hasas volt?-Néztem rá furcsán az öt kicsi fehér szőrpamacsokra, majd apura.
-Én sem vettem észre..De most nem ez a lényeg!Mit csináljunk ezekkel?Nem hiszem, hogy mamád örülne hogy ennyi kis ebnek.-Mutatott a állatkákra.Hát igen..Apa nem nagyon szereti a kutyákat.Sőt,egyenesen utálja őket.De majd én megszerettetem vele.
-Először is nem ezek,hanem velük,vagy ők.Másodjára pedig,én megakarom tartani mind az öt kiskutyát!!Felviszem a szobámba őket,etetem itatom ha kell.Elviszem sétáltatni!Meg majd eljönnek Perriék, és majd elleszünk velük.Kérlek!-Néztem rá boci szemekkel.Nem tudott nekik ellenállni.
-Rendben.De mielőtt annyira belelendülnél ebbe "Kiskutyák másik anyja" szerepbe,kérdezd meg mamádat!
-Köszönöm,köszönöm!-Öleltem meg.Nem tagadom, ettől kicsit jobb kedvem lett.
-Egyébként, nem úgy volt hogy barátnődnél alszol?
-Jajj de, csak ugye ő elég elfoglalt ember és dolga akadt.Én pedig nem akartam ott maradni a fiúkkal egy lakásba, így haza jöttem.
-Az én kislányom.-Mosolygott,majd megsimogatta a fejemet.-Jó is, hogy haza jöttél, mert a megtudom hogy egy lakásban vagy 5 fiúval, akkor ők és te is a sírotokat áshatnátok.-Kacsintott.Hát igen, az én apukám.Már megint apunak hívtam..Pedig "már" nem az.
-Ugye nem baj hogy még mindig apának szólítalak?-Néztem fel rá félénken.Elmosolyodott, és megrázta a fejét,jelzés képen hogy nincs semmi baj,még örül is neki.Egy jó éjt puszi,és már ment is a szobájába aludni.
Ránéztem a telefonomra és elég késő volt.Felmentem a szobámba.Unatkoztam így felhívtam Perriet.De nem vette fel.Lehetséges, hogy Zayn elmondta a kamuszövegét, és most rám haragszik.Vagy csak nem hallotta.A második lehetőségnél maradtam.Reménykedtem hogy először tőlem hallja meg a sztorit és nem tőle.Habár..Csak egy napja ismer, és ha én ezt elmondanám meg Zayn is, csak nem nekem hinne.Már több mint 1 éve együtt vannak, nem hiszem hogy egy alig ismert lánynak hinne, mint hogy a barátjának.Gondolkozásomat félbeszakította a telefonom csörgése,aminek kijelzőjén a James név állt.
-Szia!Nos mire jutottál?
-Igazából..Nem sokra.Alig ismer, és szerinted bizalmas dolgokat adna ki nekem?
-Jól van na..Le ne harapd a fejem.De tudnod kell,hogy csak munkaként tekinthetsz rá és a barátaira is.Miután végzel a feladatoddal, azután nem találkozhatsz többet velük.
-Mi!?Mégis miért nem?-Akadtam ki.És igen is volt rá okom.Mi az, hogy megbarátkozok vele, illetve velük, elmondják a titkaikat és csak úgy hagyjam ott őket?Lehetetlen.-Kizárt dolog!Ha már egyszer megbíznak bennem, akkor nem hagyom itt őket!
-Pedig muszáj lesz Bell..Ha rájönnek akkor, téged és minket is börtönbe zárnak!Hiszen mi nem a rendőrséghez sem az FBJ-hoz, se másmilyen alakulathoz nem tartozunk.Meg kell ezt szoknod.Nem lehet köztetek semmi, a munkabeli kapcsolaton kívül!Ezt értsd meg!
-De..-Kezdtem bele a mondatomba amibe ő rögtön bele is szólt.
-Semmi de!Ez van,fogadd el!-És lecsapta a telefont.Hát..lehet, hogy rossz kedve van.Nagyon rossz kedve.Álmos voltam, így gyorsan lezuhanyoztam, és belebújtam az ágyamba.
***
Reggel a telefonom csörgésére keltem.Pontosabban délelőtt 11 kor keltem.Elég sokáig aludtam.Ez ritka.Ahogy ránéztem a telefonomra Perrie nevét láttam.Megijedtem.Nagyon.Mi van ha elmondta neki Zayn!?
-Igen?-Szóltam bele kómás hangon.
-Jó reggelt álomszuszék.-Láttam magam előtt ahogy mosolyogva mondta ki ezt a mondatot.-Nem úgy volt hogy itt alszol nálunk?
-De úgy volt, de közbe jött valami, bocsánat.-Húztam el a számat.-Rendben.Máskor is átjöhetnél.
-Inkább gyere át te.Most születtek meg a kiskutyák,legalább elleszünk velük.-Nevettem el a végét.Remélem nem hozza magával Zaynt.
-Ami azt illeti, van egy kis bökkenő.Szívesen átmennék,de holnap Zaynnel megyek vacsorázni.
-Ó, hát akkor mindegy.
-De ha nem gond,akkor most beugrunk gyorsan Zaynnel,úgy is itt hagytad a pulcsidat,tegnap.-Hogy mondjam meg neki, hogy nem akarom hogy Zayn eljöjjön?
-Rendben.Gyertek.-Mondtam vidám hangon és letettem.Legszívesebben felpofoztam volna magamat.Lementem és hoztam fel egy kis harapni valót meg üdítőt Perriéknek.Pár perc múlva autó hangját halottam,és annak ajtói becsapását.Megjöttek.
-Sziasztok!-Nyitottam ki nekik az ajtót,és megölelve Perriet húztam fel a szobámba.Persze Zayn jött utána..
-De jól néz ki a szobád.-Nézett körül Perrie,és lehetett rajta látni hogy nem csak látszat,amit mond.Télleg tetszett neki.
 |
| (Hát nem édes:?:')) |
-De édesek.-Szólalt meg az előbb említett személy.Végig mosolygott a kis ebekre,és el is játszadozott velük.
-El van a gyerek ha játszik.-Nevetett fel Perrie.Igaza volt.
-Na jól van,csak ezért ugrottunk be.Megyünk is.-Mosolygott,majd Zaynt kezdte húzni:
-Nemár,én még játszani szeretnék velük-Mutatott a kutyákra.
-Zayn.Bellának biztos sok dolga van.Igaz Bella?
-Nem,igazából nincs mára semmi tervem.-Ezt meg miért mondtam?Most lehet itt akar maradni Zayn.Ah,de hülye vagyok!
-Biztos?Mert akkor szerintem Zaynt itt hagyom.Nekem úgy is fodrászhoz kell mennem.A fiúk pedig,szintén nincsenek otthon.
-Oké, rendben itt hagyhatod.De ugye nem lesz rossz?-Szegény.Úgy beszélünk róla,mint valami kisgyerekről, aki egyedül hagynak a szülei egy dadusnál.De ezt szerintem ő is észrevette..
-Na akkor maradhatok vagy nem?-Durcizott és az ölébe vette a mellette lévő kis állatkákat.
Nem akartam,hogy maradjon.Mi lesz ha megtörténik újra az mint tegnap?De hát olyan aranyosan játszik velük,nem tudom elutasítani..
-Rendben maradhatsz!
-Köszi Csajszi,nem tudtam volna vel mit kezdeni-súgta nekem Perrie.-A fodrászt csak akkor bírja ha az ő haját csinálja.-Húzta le a száját,és egy sziasztok után el is ment.
Oké Bell,most jött el a te pillanatod.Hogy megkérdezd mi volt az, hogy olyan durván bánt velem.Na tessék.Egyre rosszabb!Már magamhoz beszélek.Istenem segíts!
-Oké Zayn..Ő...Most...-Keresgéltem a szavakat,de egyszerűen nem tudtam, hogy kezdjek hozzá.-Jó,akkor elmondom gyorsan,és röviden.Mi volt az,amit Harrynek mondtál?-Mintha itt se lennék.Pedig tudtommal még élek,tehát szellem nem lehetek.,Annyira hülye pedig nem vagyok,hogy a falnak beszéljek.-Zayn..-Szóltam normális hangon.Először.-Zayn!-Szóltam rá hangosan.Szinte kiabáltam.Csak apu nehogy félre értse.Van ám fantáziája.Na mindegy vissza a jelenbe.Éles hangon gyorsan jutott el Zayn fülébe.Rám nézett majd egy "ez fájt" fejjel elintézte az egészet.Odamentem egy ollóval.Rám nézett,majd az ollóra.-Nem félek használni.-Majd közeledni kezdtem a hajához,hogy belenyírjak.Ekkor felugrott a helyéről,átugrott az ágyamon és mint a filmekben,kicsit feljött és halkan,félve megkérdezte:
-Mit is kérdeztél!?
-Miért mondtad azt,amit?
-Kinek?-Állt fel.
-Na ne játszd az ártatlant!Harrynek!A majd nem csóknál?
-Ó és tetszett az a "majd nem csók"?-Jött közelebb csábos mosollyal.Mit ne mondjak elég sexy volt.Bella!Már megint mit teszel..Ahj.
-Nem Zayn,nem tetszett!De ne térj el a tárgytól!
-Mert ha igen?Akkor nekem dobsz egy kiskutyát?-Ugyan csak jött közelebb,egyre csábítóbb mosollyal.-Tudom,hogy tetszett.-Állt már velem szemben.-Tudom hogy akarod..-Simította meg az arcom ujjaival.
-Nem játszunk ilyet Zayn!Neked van egy gyönyörű barátnőd!Ne értem miért nem elég neked a tökéletes élet.Meg van neked minden ami kell!Mért nem éred be ezzel?
-Igazad van Bella.-Vette el magát, majd egy lépést hátra lépett.-Nem szabadna ilyet játszanom VELED.-Emelte ki az utolsó szót.-Mással kéne tennem.Nem egy olyannal, aki most jött rá ki az igazi apja.-Mosolygott.-És aki úgy néz ki mint egy sarkon álló.Annyira látszik hogy Perrievel csak azért vagy mert híres.Tudod ha tükörbe néznél látnád magad.De csak kívülről.Kívülről meglátnád mennyire nem hasonlítasz Perriere.Nem vagy olyan szép.Sem olyan kedves.Ha belülről is látnád magadat Bella..Öngyilkos szeretnél lenni.Mert undorító ahogy viselkedsz Drága.Undorító!-
Fájtak a szavai.Nagyon.De legfőképp azért mert igaza volt.Mindenben.Sosem sírtam még, ha valaki ilyet mondott..Talán azért mert még senki nem mondott ilyet!?Lehet.Igen ezért.Végig a szemébe néztem.Nem láttam benne semmit.Semmi megbánást a szavak miatt amit kimondott.Végig mosolyogta az egész beszédét azzal a "Ezt a kört én nyertem" stílussal.Nagyon rosszul esett.A végére a szemem már nem bírta tovább tartogatni a könnyeket.Lassan csordultak ki szememből.
Ahogy egyre több forró csepp érintette arcomat,úgy tűn el Zayn arcáról a vigyor.De ez csak a látszat volt.
-Ugye nem azért sírdogálsz,ahogyan mondtam?-Az a bizonyos mosoly újra megjelent az arcán.Felnéztem rá.Ekkor megint komolyan bámult rám.Majd pofon csaptam.
-Nem azért ahogyan!Hanem azért amit!Zayn, én nem vagyok egy tükör,amiben kipróbálhatod a mosolyaidat!Nem is tudod mennyire fáj egy embernek amikor ilyet mondanak róla.És ha ezt egy lánynak mondod akkor ő összetörik.Elveszíti az önbizalmát.Úgy mint én.Tudod nekem ez nagyon fájt Zayn..-Könnyekkel teli szemmel ránéztem egy erőltetett mosollyal..Túllépek rajta.Élem tovább az életem.De te voltál az egyetlen aki ezt mondta nekem.Elfelejtem és kész.De szívemben mindig is fájni fog.Mert PONT te mondtad Zayn.Pont te...
