9.Fejezet.

Sziasztok!Megint késtem.Megpróbálom nem 2-3 hetente hozni a részeket de nem megy.Igen,azt mondtam már megírtam és ez így is volt,de aztán változtatnom kellett rajta.A lényeg, hogy megint hosszabb részt hoztam nektek.Remélem most (ha máskor nem is) megérdemel legalább 2komentet.Hiszen azért nem csak 1 feliratkozó van..Ás eddig nem nagyon kaptam kommenteket.De továbbra is várom őket.A szabály még mindig él.Élvezetes olvasást!:)

*Zene*

Amikor elmondtam a véleményem Zaynnek,ő mereven bámult.Már azt hittem meghatotta vagy valami..De aztán megszólalt.
-Igen.Pont én mondom.Hiszen csak én vagyok itt!Amúgy..Most hogy jobban meggondolom lehetnél a tükröm!-Vigyorgott bele az arcomba.Elegem van!
-Na jó Zayn,elegem van belőled!Menny ki!-Kiabáltam rá mérgesen,könnyes szemekkel.Nem tett semmit.Meg sem mozdult.-Meny ki!MOST!-Szóltam rá dühösebben és hangosabban.Arcomat már égette az a forró könny csepp.Majd elindult.De az a vigyor az arcáról még mindig nem tűnt el.Szinte lökdöstem az ajtó felé.Mikor a küszöbön kívül volt,megfordult,belenézet könnyes szemembe.Majd a vigyort komolyság váltotta fel.Láttam a szemébe,hogy felfogta mennyire fáj ez nekem.Mind ez kettő másodperc volt,majd rácsaptam az ajtót,neki dőltem,és sírni kezdtem.Nem bírtam.Fájt.Nagyon fájt.És hogy miért?Mert kezdtem belé esni.Mármint úgy igazán.Nem egy gyors "hú,de tetszik,ő a nagy ő!".Nem!Láttam benne valamit,ami csábít.Amitől nem tudtam ellenállni neki.
És most..Hozzám vágta azokat a szavakat,amiket eddig senki.És igaza volt.Még röhögött is rajta.

Kedveltem.Mi több, most is kedvelem.De most megbántott.Nagyon.És igen,ha elmondanám ezt egy idegennek, hogy pontosan miért törtem ennyire össze,miért sírok kiröhögne.De nem érdekel.Ezeket a szavakat nem kaptam meg még senkitől sem!És most még Sofi sincs itt, hogy segítsen.Hogy önbizalmat öntsön belém.Hogy tanácsot adjon.Majd kopogtattak az ajtón.

-Ki az?-Kérdeztem halkan, síros hangon.

-Én.-Szólalt meg,és én rögtön tudtam, hogy ki Ő.Gondolkodás nélkül álltam fel,és nyitottam neki ajtót.Majd nyakába borulva újra könnyek szaladtak le arcomról,az ő vállára.

-Csajszi!-Tolt el magától,majd szemembe nézett.-Mi történt?-Nézett rám Sofi,azzal a "minden hogy tudni akarom mi a baj" nézésével,én pedig magammal húzva leültem az ágyra,és mesélni kezdtem.Mindent elmondtam neki.És  a mindenen tényleg mindent értek.Egyrészt azért,mert bízok benne.Másrészt pedig ha nem mondtam volna el,értelmetlen lett volna az,hogy miért is vagyok ennyire kiborulva.És aztán hazudnom kellett volna-amit persze mostanában elég sűrűn csinálok-de mivel ő ismer,már gyerekkorunk óta,ezért rögtön leesett volna neki,mikor füllentek.

-Ez kicsit sok információ számomra..De hagy dolgozzam fel.Tehát.Te egy úgymond 'titkos ügynök' vagy,aki sztárok után "kémked".És azért költöztél el,mert neked az igazi apukád az,aki  a főnököd.Most Perriet kaptad meg,akit mellesleg imádok,-csillant itt fel a szeme-De miután bemutatta neked a barátját Zaynt,te beleestél,volt egy majdnem csók,és eljöttek hozzád.Majd Perrie fodrászhoz ment,és miután kettesbe maradtál vele,megpróbáltál beszélni vele ami rosszul sült ki és most sírsz a csúnya szavaktól.-Magyarázta.

-Igen.Csak egy kicsit bonyolult,igaz?-Húztam el a szám.

-Egy nagyon kicsit.-Mutatta az ujjával.Majd néma csend lett közöttünk.Nem az a kínos csend.Mert kínos csend a barátoknál nincsen.Csak ez a "várj,most át kell gondolnom mindent" csend.

-Egyébként hiányoztál.-Mosolyodott el,és pedig magamhoz öleltem.-Te is nekem.-Mondtam most már sokkal boldogabban.Éreztem ahogy elröhögte magát.Rögtön tudtam hogy miért,így önkéntelenül röhögtem én is.Hogy miért is?Mivel Amikor legelőször megöleltük egymást,akkor is egy szomorú eset miatt ölelt és nyugtatott meg.Meghalt a cicám.Persze ez olyan négy-öt éve volt.A lényeg,hogy akkor is ágyon voltunk és én nem tudtam,hogy ő hozott nekem egy másik kiscicát.Ami akkor sétált be az ajtómon,én pedig annyira megijedtem,hogy hátra csapódtam az ágyra,természetesen magammal rántva Sofit is.(A cica még mindig megvan.Csak anyánál.)
Mikor megcsörrent a telefonom,hátracsapódtam ugyanúgy,mint négy-öt éve.Persze Sofival együtt.
-Ezt most direkt ugye?-Röhögött tovább.
-Hát persze-Röhögtem én is.-Menny játssz egy kicsit a kiskutyákkal,én addig felveszem a telefont.-Mondtam neki,Sofi pedig meglepődve nézet rám,hogy kerültek ide.Egy legyintéssel elintéztem,majd felvettem a telefont.
-Szia Anyu.-Köszöntem neki.Régen nem beszéltem már vele.
-Szia Bell.-Szólt bele egy édes hang.Lara volt az.De hiányzott már.
-Tündérkém!Anya hol van?
-Minjárt jön.
-Lara,még mindig nem tanultad meg?Nem selypítünk!-Szokása a selypítése,pedig már kitudja mondani a szavakat.
-Kicsim.Szia!-Hallottam meg anya hangját.
-Szia!-Mosolyogtam,bár tudtam, úgy sem látja.
-Hogy vagy??Milyen ott Mamádnál?Találtatok már iskolát?
-Ó igen.Apu már talált egyet.Elvileg.De most tavaszi szünet van,szóval nem lesz baj.Kettő hét és véget ér.
-Ó,rendben.És mikor jössz egy kicsit haza,meglátogatni minket?-Hát persze.Éreztem hogy valamit elfelejtettem.
-Szerintem a jövőhéten.-Mosolyogtam.
-Rendben.Egyébként oda ért már Sofi?
-Igen,persze.Már itt játszik a kutyákkal.
-Kutyákkal?Vetettél egyet mamáddal?-Halottam a hangján a meglepettséget.Tényleg,neki nem is szóltam a kutyusokról.
-Nem,dehogy.Nem is mondtam.Woky anyuka lett!
-Tényleg?Nem is látszott rajta!
-Tudom!Én azt sem tudtam,hogy lány.-Mondtam neki csodálkozva.De tényleg igaz volt!-De most leteszem anya,akkor majd jövőhéten találkozunk!Szeretlek!
-Én is kicsim!-Majd letette.Ezernyi dolgot tudtam volna még neki mondani.Érdekes..amióta elköltöztem apuval,azóta jobb a viszonyunk.És anya is boldogabbnak tűnik.Persze ezzel csak arra értem,hogy a hangján hallatszik mennyire szeret.Eddig, ha telefonon beszéltünk nem volt ilyen boldog.Most talán nyugodtabb.Mivel nem kettő -azaz  három,mert Woky fel ér egy gyerekkel- kell foglalkozni,etetnie hanem csak Laraval.Igaz,mondjuk anyuval is régen beszéltem.Annyira lefoglalt az,hogy kiderítsem mi ez a "fellángolás" Zaynél,hogy anyut el is feletettem.Erről jut eszembe.Még meg sem kérdeztem Sofit,hogy miért jött,és honnan tudta,hogy pont most van rá szükségem!?
-Egyébként..-Fordultam a kutyákkal játszó lányhoz-Miért jöttél?Mármint hogy..-Próbáltam volna  kifejezni magam,hogy értse,de ő ez nélkül is megértett.
-Gondoltam megleplek.-Mosolygott.
"Édesem"-Kopogtak az ajtón.Mama volt az.-Gyere be!-Kiabáltam oda neki,és az ajtó kinyitódott,majd Locsi szaladt oda hozzám.Hát őt is régen láttam.
-Csókolom!Kié ez a kutyus?-Nézett rá Sofi Locsira.Még nem járt Mamánál.Nem is csoda,hiszen én is régen jártam már itt.
-Szia Sofi!-Hihetetlen.Megjegyezte a nevét.Igen sokat meséltem neki róla.Elég sokat.-Most hoztam haza,eddig állatorvosnál volt.Azt szerettem volna mondani,hogy nincs kedvetek elvinni sétáltatni?
-De!-Vágta rá Sofi.Nekem igazából semmi kedvem nem volt.-Elleszünk mi ketten.Az az hárman.-Súgta oda nekem.Igen.Ezt ki is felejtettem.Sofinak a szíve csücskében a kutyák is helyet kaptak.
Ahogyan kiléptünk az utcára,megcsörrent a telefonom.
-Igen?
-James vagyok.Mivel rájöttem,tényleg idő kell,míg elmond neked egy s pár dolgot Perrie,úgy döntöttem adok egy kis feladatot.
-Miért nem lehet szabadságom!?-
-Miért eddig dolgoztál valamit?-Erre nem szóltam semmit.Mert tényleg semmi munkám nem volt,amit elvégezzek.-Na ugye.Szóval.Ismered Ashley Olsent,igaz?-Válaszként nyögtem egy "Igen,persze" félét,majd folytatta:
-Most itt tartózkodik, Derbyben.Úgy hogy elkel menned majd látogatóba Calrahoz.A feladat a következő.Üzenetben elküldöm a címét és oda kell menned.Mindenki arra kíváncsi,hogy eljegyezték-e már őt.Ezt kell majd kiderítened.
-Komolyan?Ezt?Azt hittem valami komolyabb dolgot..
-Ez számodra elég komoly.Kezdő vagy még Bell.
-Ilyenkor miért beszélsz így velem?-Upsz.Kicsúszott a számon.Szokásos..
-Tessék?
-Ha jól tudom,még mindig a húgod vagyok..És ilyenkor miért beszélsz így?Körülbelül kétszer volt testvér a testvérrel beszélgetésünk.Kettőször!
-Bella,ez egy elit munka,amit nem lehet elröhögni.Nincs időm,hogy ilyenekkel foglalkozzak.
-Tehát én neked egy semmi vagyok.Ezt jó tudni James.
-Tudod,hogy nem így értettem..
-De te így értetted!Tudod mit?Majd hívj máskor!-Azzal a lendülettel a telefonomat a zsebembe vágtam.Ideges voltam.Majd egy pittyegő hangot adott ki.Perrien küldött üzenetet.

"Szia Csajszi!Mondhattad volna,hogy ne hagyjam ott Zaynt.Mivel bántott meg?Könnyes szeme volt amikor érte mentem..Mi történt?Mit csináltatok?"

Na már csak ez hiányzott..
A