1.fejezet

Sziasztok!:)Meghoztam az 1. fejezetet!Remélem tetszeni fog.Bevallom hogy ennek az eleje csak egy átlagos bevezetés az életébe.De aztán a vége egyre izgalmasabb lett.De ez csak az én véleményem.Nem kötöm kommentekhez és feliratkozókhoz sem,azt hogy mikor hozok új részt.De azért nem bánnám ha megajándékoznátok pár kommentel.;)Na mindegy is nem untatlak titeket tovább.Jó olvasást!♥ 

Egy átlagos napnak indult.Lara sikiltozására keltem,hogy nem találja a maciját.Nem törődve vele be mentem a fürdőszobába és elvégeztem a napi tehendőimet.Fel tettem egy natúr sminket,majd szekrényem elé álltam és felvettem a tegnap kikészített barackos árnyalatú színű szettemet.Mivel még bőven volt időm,lementem reggelizni.Apu már kint dolgozott,anyu pedig tv-t nézett Woky-val.Hát igen nálunk nincsenek mesebeli reggelek.Anya mosolygás helyett szúrós szemekkel néz rám.Ez persze érthető számomra,ugyanis tegnap levágattam szőke,hullámosnak mondható hajkoronámat,amit annyira szeretett "fonogatni". Mind ezzel nem törődve oda rohantam,és egy gyors puszit adtam arcára és megsimítottam Woky buksiját,majd a konyhába rohantam reggelizni.Beérve megéreztem a frissen sült kenyér illatát.Tétovázás nélkül oda rohantam a hűtőhöz és kivettem a lekvárt meg a vajat.Pár perc múlva végeztem kettő szelet kenyérrel.Még éhes voltam,de mivel fogyózok nem ettem többet csak elvettem egy almát az asztalról és felmentem a szobába.Felnéztem twiterre és facebookra de semmi új nem volt.Még nyújtottam egy kicsit,majd felkaptam a táskámat.Lerohantam az előszobába.Anya még mindig ott ült.Egy gyors puszi anyának és kiléptem a lakásból.

Éppen beértem a suliba.1. órán pszichológia volt.Akrobatikus suliba járok,viszont fogalmam sincsen hogy minek ilyen óra.Bár teljesen mindegy, nekem ez a tantárgy úgy is megy.Körülbelül az óra közepén felszabadult mellettem egy hely,ugyanis felelni ment a pad társam.Sofi gyorsan mellém kúszott.

-Szia csajszi!

-Szia.

-Ha már nem lesz óránk,eljössz velem a plázába?Új cipőt kell vennem.-Az én Sofim. Mindig cipőkért kutat.

-Nem,sajnálom.Sietnem kell haza.-Hazudtam neki.Ami mostanában sajnos nagyon sokszor követek el.Az ok amiért hazudok neki, az az hogy anya nem engedne el.Hogy miért?Mert még kicsinek tart.Pedig már lassan 18 vagyok!De ezt neki hiába magyarázom.

A nap többi részében nem beszéltem Sofival.

Mikor végeztem a sulival haza felé vettem az irányt.Egy édesség bolt előtt haladhattam el mikor különös hangokat adott ki a gyomrom.Gondoltam ha már úgy is itt vagyok,be megyek a boltban.Mikor beértem furcsa érzésem támadt.Nem törődtem vele.Az édességek felé húzott a gyomrom.Gyorsan lekaptam 3 tábla csokit a polcról és kifizettem.Kiléptem a boltból és előhúztam telefonom majd írtam egy sms-t anyunak hogy kések.Ha nem tud arról hogy mikor és miért érek haza később,kitörik otthon a 3. világháború.Miközben belemélyültem a gondolkozásba nekem jött valaki.Nem törődtem ezzel sem.

De mikor elindultam és követett igen is érdekel ki az a férfi.Elkezdet csörögni a telefonom.Gyorsan felvettem:

-Igen?

-Szia Kicsim.Hol vagy már?

-Ahj anya.Most nem érek rá.Éppen Sofi-val vagyok a plázába.-Na megint egy hazugság.De tök profi vagyok már benne nem!?-Egyébként is küldtem sms!-Mondtam unottan.

-Bocsánat.Ne láttam.Ne értek én ezekhez!Mikor jössz?

-10 perc múlva otthon vagyok!-Mondtam majd kinyomtam.Nem vártam meg míg elköszön.

Elővettem a zseb tükrömet a táskámból.Belenéztem mintha magamat lesném benne,közbe azt figyeltem mögöttem van e még a férfi.Nem volt ott.Nyugodtan tettem el  a tükrömet.De egy 3 perc múlva úgy éreztem valaki figyel.Sőt!Már láttam az árnyékot is mögöttem.Gyorsabbra vettem a tempót.Mikor már úgy éreztem nem követ senki leültem egy padra.Nem szabadott volna...

Kicsit rövid lett,de a következő már hosszabb lesz ígérem!Remélem kapok pár biztató kommentet esetleg feliratkozót!További szép napot!:) xoxo