2. Fejezet

Sziasztok!Meghoztam a 2. fejeztet.Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, és a több mint 100 oldalmegjelenítést!Nagyon sokat jelent:)Remélem most is elnyeri a tetszéseteket.Megpróbáltam most kicsit hosszabb részt írni. Van benne egy új szereplő is.Ő lesz Bob Moltir.Na nem fecsegek tovább,Jó olvasást!♥ 

Bob Moltir

 'Mikor már úgy éreztem nem követ senki leültem egy padra.Nem szabadott volna...'



Abban a pillanatban bekötötték a szemem.Legszívesebben kiabáltam volna segítségért de a hangom feladta magát.Nem tudtam megszólalni.Valaki gyorsan felkapott és szó szerint bedobott egy nagy kocsiba.5 perc után valaki meg fogta a derekam hátulról.Reflexből megcsaptam,és pont egy pofont kapott a jobb kezemtől.Nahát ezt sem kellet volna...Visszakaptam;de erősebben.Égett az arcom.Majd meg halottam valamit.
-Ki engedte meg hogy megüsd?-Mondta egy mély,férfi hang.
Nem jött válasz a "támadómtól".
-Ki engedte meg hogy megüsd?-Kérdezte ugyanaz a mély hangú személy ,viszont most sokkal erőteljesebb hangon.
-Pofon vágott.Én csak visszaadtam.-Mondta már az  aki megcsapott.
-Nem érdekel hogy miért,de megütötted!Ha még egyszer hozzá érsz tudod mi lesz a vége!
Ez után csönd volt.Nem beszélt senki.Nem lehetett hallani semmit.Csak a szuszogást.
Lassan megérkeztünk.Kinyitották az ajtót.Éreztem a nap sugarait a bőrömön.Levették a fekete szalagot a szememről.Illedelmesen kiemelt a támadóm -legalábbis szerintem ő volt hisz aki vezetett az még a kocsiban ült-majd odasúgta nekem:
-Ha nem akarsz még egy olyan ütést kapni amilyet a kocsiban,akkor azt tetted hogy fáj a lábad!Értetetted?-Mondta komolyan.
Kihasználtam a helyzetet.Visszavágtam.
-Ha megütsz én sikítok.Idejön a "főnököd"-Írtam a levegőbe macskakörmöket az ujjaimmal-és tudod hogy mi történik.Szóval csinálj amit akarsz.-Mondtam flegmán majd megrántottam a vállam és kiugrottam a karajaiból aztán a falnak dőltem.Tudom  mit gondoltok.Miért nem futottam el!?Minek? 1 lány ellen 2 férfi?Pff..Hagyjuk már.Mikorra odaért hozzánk a "főnök" észrevettem hogy egy pár ember minket figyel.Mivel a "támadóm" tudta úgysem engedem, hogy felvegyen.Úgy láttam ő is észre vette az embereket akik minket szemlélnek így  jobb kezét vállamra rakta és egy puszit nyomott az arcomra.Az hittem hányingert kapok!Gondolom így akarta elérni hogy ne keltsünk olyan nagy feltűnést.Ha ezt tudom inkább meg engedem neki hogy vigyen.10 perc mászkálás után végre egy lakályos lakásba mentünk be,ahol leültettek a kanapéra és egy pohár limonádét nyomtak a kezembe.Velem szembe le ült a támadómnak nevezett személy is és a kezét nyújtotta:
-James vagyok.James Moltir.
-Bella.Bella Abey.-Kicsit tétováztam,kezet fogjak- e vele.De ha már itt vagyok és még nem ölt meg, nem lehet baj.Remélem.
-Sajnálom ha megrémisztettelek.És azt is hogy megütöttelek.Mindjárt elmagyarázok mindent.Ó és egyébként az a férfi ott-Mutatott a könyves polc ellőt állt illetőre.-Bobnak hívják.Az apám.
-Nem kicsit ijesztettél meg!Tudod te most milyen bajba vagyok?Anya biztos már 1000x hívott és biztos több millió sms-t küldött-Na tessék megint hazudtam.Bár most nem baj ugye?Mikor kirobbannak belőlem a szavak és majdnem ordibálok,mint most akkor minden kicsúszik as számon.Persze nem egy titok.Hanem egy hazugság.- Jobb ha tudod hogy anyu az nem piskóta,főleg ha rólam van szó!És hogy megütöttél?Ez..Ez..Jogos.-nyugodtan le ennél az egy szónál,majd folytattam azon a hangnemen amin kezdtem-Mégis mit képzelsz hogy csak úgy átkarolsz?És puszi adsz!?-Akadtam ki.

 Oké.Bocsánat.-Mondta tök komolyan James.Mintha meg sem hallotta volna ahogy kiabáltam vele.
10 perc kínos csend után megszólaltam.
-Mondjad már mit akarsz,anya ki fog nyírni!-Kiabáltam rá.Úgy láttam kicsit megijedt.Bár nem csodálom.A nagy csendben az éles hangom..Most hogy belegondolok lehet hogy nem kellet volna.
-Bocs már, hogy nem érdekel mennyire aggódnak érted-Mondta flegmán.
-James!-Kiabált a másik szobából Bob.
-Kezdem!-Vágta rá a "támadóm".
-Végre-Éppen csak hogy kimondtam alig hallhatóan már felkapta a fejét.
-Parancsolsz!?-Esküszöm egyszer felpofozom ezt a James gyereket.

 -Kezdheted!-Mosolyogtam cinikusan.
-Szóval.Arról lenne szó hogy mi titkos ügynököket keresünk.Kémkednek kellene egy pár ember után.Majd kikérdezni őket azokról amiket mi nem tudunk.Fizetést is kapnál.De ezt senkinek sem lehet elmondanod!
-Tehát..*Hatás szünet* -Fogalmam sincs miről beszélt..

-*Szemforgatás* Láttál már a született kémeket a Tv-ben?Na olyasmi lennél te is!-Na ez már érthetőbb.
-Ja hogy úgy.-Tettem a gondolkozás egy jó 2 percig.
-Szóval?-Vág bele áll gondolkozásomba James.
-Ó, bocsi.Ennyi gondolkozás után..Nem.-Váltottam flegma stílusba.
-Na de miért nem?Tökéletes ügynök lenne belőled!
-Akkor sem.
-Hát jó.-Majd odanyújtotta  a névjegyét és elment.Itt hagyott.Egyedül.
Ezt most úgy mondom mint valami szomorú,szerelmes filmben, mikor a  férfi el hagyja a barátnőjét.Tudjátok mint az Alkonyatba Edward Bellát.Uram isten,ezt télleg én mondtam!? Teljesen elvette ez a légkör azt eszem.Inkább elmegyek innen.
Na várjunk csak.Hol az ajtó?
-Boooooob!-Nyújtottam meg az "o"betűt.
-Ki az?Rakja hátra a kezét!-Jött ki egy pisztollyal a kezében.
-Hé,hé!Azt tedd le!Bella vagyok.
-Ó bocsi.Te mit keresel még itt?
-Már rég elmentem volna.Csak hogy az ön kedves fiacskája,James itt hagyott,és nem tudom hol van az ajtó.
-Veled szembe.
-Ó, köszi.

 -Szőke...-Suttogta.Azt hiszi nem halottam?
-Hallottam ám!-Kiabáltam utána malyd kiléptem az épületből.
Hazafelé vettem az irányt.Üres fejjel bandukoltam az utcákon egészen addig amíg fél 7-et nem ütött az óra.Ösztönösen a táskámba kaptam és kivettem a telefonom.13 nem fogadott hívás anyától.Nekem annyi.Hiába van az a mondás hogy "Egy horrorfilm még mindig nem olyan ijesztő mint 5 nem fogadott hívás anyától."Csak hogy én 5 helyett 13-mat nem vettem fel.Szerintem már a rendőrök is keresnek.
Tudom mit gondoltok.Eltúlzom a dolgot.Pedig nem.Nem ismeritek ti anyát.Szerencsétek van.Persze nem azt mondom hogy ezért nem szeretem anyát,de néha elég idegesítő tud lenni ezzel "Túl kicsi vagy!"elvével.A nagy gondolkozás közbe elfelejtettem gyorsabbra venni a tempót.Sprintelni kezdtem és egy 10 perc múlva házunk előtt is voltam.Azt hittem kiköpöm a tüdőmet.Megálltam az ajtó előtt,és rátámaszkodtam a térdeimre és ki-be fújtam a levegőt.Tudjátok mint a filmekbe mikor a lány elkésik a fiújától és rendbe teszi magát hogy ne látszódjon hol járt vagy mit csinált.Na ugyan ez volt velem is csak én a fiúm helyett(aki nincs) anyának csicsáztam ki magam,nehogy szagot fogjon rajtam,hol lehettem.Bár kétlem hogy kitalálná.Már megint mit beszélek?Túl sokat Tv-zek.
Sok hezifálás után átgondoltam, amik kavarogtak a fejembe és beléptem az ajtón.Anyával találtam magam szembe.
-Mit képzelsz magadról kis asszony?Az oké hogy késsel.De hazudsz is?Ezt már nem!Azt mondtad 10 perc múlva itthon vagy,erre még félóra múlva se veszed fel a telefont!Ki tudja mi történhetett volna veled!Nem vagy még nagykorú.Ha majd betöltöd azt a bizonyos életévedet, akkor majd azt csinálsz amit akarsz de most még én gondoskodok rólad!Megértetted?-Borult ki anya.Ezt nem hagyhattam szó nélkül.
-Hogy mit képzelek magamról?Most fejtsem ki magam anya?Nem vagyok 10 éves kislány,aki már 16 évesen teherbe akar esni.Nem!Nem tudom miért féltesz ennyire!Különben is,te nem voltál gyerek?Mert ahogy most én látom/érzem nem!Nem tudok úgy élni mint egy normális 17 éves mert anyám kiborul ha már nem veszem fel a telefont!-Nem bírtam tovább.Nem érdekel mit mond védésképpen de én megmondtam a magamét és nem bántam meg.
-Oké,igazad van.De!Ha azt mondod 10 perc,az annyi is legyen!Mi a igazság?Hol jártál?
-Sofival voltam a plázába-Na tessék.Le kéne szoknom a lóditásról.
-Jó mindegy hagyjuk,jó?Meny fel a szobádba.
Ezzel a kijelentésével nem vitatkoztam.Felmentem a szobámba és ledobtam magam az ágyra.Elmondhattam volna neki az igazságot.De kihinne egy 17 éves lánynak aki azt állítja hogy úton hazafelé elfogták bedobták a kocsiba és 10 perc autókázás után egy hangulatos kis házba vitték ahol limonádéval kínálták meg majd felkérték hogy legyen titkos ügynök..senki.Még én sem hinném el ha nem velem történt volna.
Megkerestem a telefonom és felhívtam Sofi-t.Nem vette fel.Kikapcsolta a telefonját.Hogy lehet az?Sose kapcsolja ki.
Míg ki pakoltam a táskámból megtaláltam James névjegyét.Nem tudom mi ütött belém, de bűntudatom volt.Hisz nem minden utcán sétáló embert kérnek meg hogy szolgálja a hazáját.
Úgy döntöttem felhívom.Mit vesztek vele?
*Kicsöng...*
-Tudtam hogy meg gondolod magad!-Szólt bele James.
-Neked is szia.
-Bocsi.Szia.Nem erősségem ez a kedvesség.
-Ez nem kedvesség.Általában illendő köszönni az ebereknek,főleg ha ismeritek egymást.Ja és ha te leszel a főnököm akkor meg kel szoknod hogy ha velem vagy  normálisnak kell lenned.
-Feltételekhez vagyok kötve?Nagyon jó.Na tessék már normálisan is beszélek vele.Telefonon.Amit nem szabadna a tanítványaimmal.
-Igen,és be is kell őket tartanod.
-Jó.-Szinte láttam magam előtt ahogy szemét forgatva válaszol-Holnap reggel pontban 7-kor hívlak!Kelj fel időbe mert máskor holnap nem tudlak hívni.
-Mért,most nem tudod azt mondani amit holnap akarsz?
-Nem!Majd megtudod hogy miért.Reggel!
-Állj!Le ne tedd!Mit kell mondani!?
-Helló.
-Helyett szia,de most ez is megteszi.
-Istenem mit meg nem teszek azért hogy ügynök legyél-fújta ki a levegőt,amit én a telefonon is hallottam.
-Így jártál!Na szia.-Tetem le a telefont.
Belegondoltam.Hogy visszavágtam neki,nem?Pedig én nem vagyok ilyen.
8 óra volt és lementem vacsorázni.Anyu éppen Larát etette,apa pedig újságot olvasott,Wokival az ölében.Levettem egy tányért a polcról és rátettem 5 epret és 2 banánt,majd egy narancslé kíséretében felvonultam a szobába.Mint mondtam fogyókúrázom így este csak gyümölcsöket szoktam enni.
Miután elfogyasztottam a vacsimat,levittem a tányért.Anya már-már majdnem bealudt a kanapén,ám mikor véletlen a tányért hangosan tettem  mosogatóba felkapta a fejét.
Odajött hozzám és megölelt.
-Megfogok halni!?-Kérdeztem értetlenül.Nem szokott csak úgy megölelni.
Felnevetett.
-Tudom miért késtél.Elmondhattad volna!Tudom milyen az,mikor szolgálhatod a hazádat!-Mi van?Hogy a fenébe jött rá?-Én meg is engedem hogy ügynök légy de csak akkor ha megígéred vigyázol magadra,és nem változol meg!Holnap reggel 7 kor majd keltelek én,jó?
-Mióta szokásod hallgatózni?-Biztos idióta fejet vághattam mert anyu folyton mosolygott.
-Amióta nem mondod meg a késésed okát!-Kacsintott.
-Aha,Ha nem haragszol én felmegyek.-Kerültem ki,és felszaladtam a szobámba.
Beírtam a keresőbe 4 szót.:
James és Bob Moltir.

Várom a kommenteket és kritikákat erről a fejezetről is.!:) xoxo