3. Fejezet

Sziasztok!Meghoztam a 3. fejezetet.Nagyon szépen köszönöm a kedves kommenteket,a feliratkozót,és a több mint 200 oldalmegjelenítést!Nem is gondoljátok milyen boldog vagyok tőle!:)Remélem ennél a résznél is kapok legalább annyi kommentet mint ez előző fejezetnél!Jó olvasást! ♥

'-Mióta szokásod hallgatózni?-Biztos idióta fejet vághattam mert anyu folyton mosolygott.
-Amióta nem mondod meg a késésed okát!-Kacsintott.
-Aha.Ha nem haragszol én felmegyek.-Kerültem ki,és felszaladtam a szobámba.
Beírtam a keresőbe 4 szót.:
James és Bob Moltir.'

Rámentem az első találatra és olvasni kezdtem.
6 évvel ezelőtt kezdték "karrierjüket".Bob Moltir 2007-ben került be katonaságba.3 évig volt ott.Onnantól kezdve  kezdte tervezgetni jövőjét,ami nem a katonaságról szólt.Ottani barátjával Antony Ferrer-rel kezdte építeni külvilági munkájának terveit,ami titkos ügynökök kereséséről szólt.Mivel bőven volt ideje,tökéletesen és pontosan kitervelték barátjával azt hogy ki,mikor és hol kapnak el,majd képeznek ki.Ám 2009-ben Antony meghalt az egyik háborúban.Utolsó szava ez volt: Calra Peterson.
Ezt az egy nevet tanulmányozta abban a maradék 1 évben amit még a katonaságnál kellet töltenie.Elhatározta hogy kizárólag azt az egy nőt fogja felvenni és annak lányát,majd így tovább.
2010-ben kiengedték.Első dolga az volt keressen egy Calra Peterson nevű nőt aki képzett pszichológiából és nem kövér,hanem hajlékony.Senki sem tudta hogy miért kell ehhez a pszichológiai képzés.Még azon a napon ahogy megtalálta az asszonyt,el is ment érte.Tanuk szerint követni kezdte,mikor egyedül volt.Félelembe kergette és egy idő után már nem követte,mert tudta le kell valahol nyugodni , le kell valahova ülnie.Így is lett.És akkor történtek a problémák.Kutatásaink szerint a nő beleegyezett.Ám 2011 őszén feladta munkáját a nő,hisz családjával kellet foglalkoznia.Nem tudni követte e elvét Bob.Talán már Calra lánya 2011 óta ügynök?Vagy Bob öregsége miatt fiára James-re bízta volna dolgát?Hiszen Bob mostanra biztos betöltötte a 40-et.Esetleg meghalt, így- e családfa befejeződött?Senki sem tudja.



Lefagytam.Anya még akkor is ügynök volt mikor én és Lara megszülettünk?Lehetséges.Ez mindent megmagyaráz.
Anya sokszor ment el több napra azzal az indokkal hogy meglátogat valaki,vagy a munkahelye áthelyezte pár napra ide,oda.Ezt még el is hittem de aztán már furcsáltam.Nem tettem ellene semmit,hisz mit tudtam volna!?
Úgy döntöttem nem töröm tovább a fejem ezen az ügyön.Mivel már 9 óra volt,lefeküdtem.Általában később szoktam de mivel holnap -Jamesnek köszönhetően-korán kell kelnem,nem lehetek fent éjfélig.
Egyszerűen nem tudtam elaludni.Csak azon járt az eszem hogy anya mért nem mondta el,hogy mi is ő valójában.Egy idő után lassan elálmosodtam és egyre homályosabb lett előttem minden.

***

Reggel frissen és üdén ugrottam ki az ágyból fél 7-kor.Pont időbe keltem.Lementem reggelizni.Lábujjhegyen járva osontam le a lépcsőn,mivel úgy gondoltam mindenki alszik.Ahogy beértem a konyhába megláttam,ahogy anyu tükör tojást csinál és teát főz.

-Jó reggelt!-Nyomott egy puszit az arcomra.-Ülj le mindjárt kész a tojás.-Tette le elém a gőzölgő,citromos teát.
-Köszi.-Mosolyogtam anyára,miközben elém rakta a tojást is.
-Most hogy te is ügynök leszel,el kell mondanom valamit.
-Te is ügynök voltál,de mivel velünk kellet foglalkoznod feladtad.-Vágtam bele a szavába,két falat között.
-Ezt honnan tudod?
-Internet anya,internet.
-Hogy úgy.A lényeg hogy én  vigyázni akarok rád.-Mosolygott rám,és megsimogatta az arcom.
-Nem kell.Már nem vagyok 10 éves.Tudok magamra vigyázni!
-Rendben.-Fújta ki a levegőt és mosolygott.Mi ütött belé?Csak így beleegyezik?
Ezt követően nem szóltunk egymáshoz.
-Köszönöm a reggelit!-Megfogtam egy almát és felviharoztam a szobámba.Még 5 perc volt 7 óráig.Gondoltam felöltözök de nekem nem 5 perc kell ahhoz hogy rendbe tegyem magam.Közbe megcsörrent a telefonom.
-Szia James!
-Hali.Keríts fekete ruhadarabokat.Amiben tudsz mozogni,és tapad a testedhez.A fekete napszemüveg sem ártana.
-Esetleg ne fessen be a hajam?
-Nem lenne rossz ötlet.Vissza komolyabb témára.Ma este 10-kor gyere a parkba ebben a fekete stílusú cuccban,amit választottál magadnak.Odaadom a papírokat,amik kellenek a munkádhoz.Míg kémkedsz addig az iskolából kivesznek abból az indokból hogy beteg vagy.
-Nem kell ennyire elmagyarázni,anya úgy is részletesen elmond mindent.
-Tessék?Honnan tud ő róla?-A meglepettséget a hangjába nem  lehetett nem észrevenni.-Anyukádat véletlen nem Calra Petersonnak hívják?
-De.
-Uram isten...-Suttogta.-Most leteszem Bella,majd hívlak egy fél óra múlva.Szia!
Tudtam hogy nem várja meg míg én is köszönök,de már köszönt.Ez félsiker.
Már biztos elmondta Bobnak, hogy első ügynökük lányát vették fel.Mi lehetett a reakciója?
10 perc múlva James újra hívott.
-Helló,Bell.Elnézést a lekoptatásért.Sürgős volt.
-Tudom.Biztos mentél Bobhoz hogy elmond neki a első ügynökötök lányát vettétek fel.
-Honnan tudsz te ilyenekről?-Meglepettség a hangjába,úgy mint az előbb újra megjelent.
-1 szó.Internet.
-Micsoda?Fent van ez az interneten?Ezt nem hiszem el!
-Nyugi,nyugi.
-Hogy nyugodjak le?Ezzel lebukhatunk!-Kiabált a telefonba.
-Úgy is hallom,ha normális hangnembe beszélsz velem!
-Bocs.
-Van még valami amit el akartál mondani?-váltottam témát.
-Nincs.Akkor este gyere a parkba.
-Ott leszek.-Tettem le.
Hupsz.Most én nem köszöntem.Á kit érdekel.
Megint csörög a telefon.Híresebb vagyok mint Oboma,de komolyan.Még csak fél 8 van és már 3x csörög a telefonom.b
-Mi van már megint James?-Szólam bele unottan.
-Nem köszöntél el.-Láttam magam előtt ahogy vigyorog.
-Ó bocsánat-Egyhangúan válaszoltam neki.-Csáó.
-Szia-Elégedetten köszönt el.
Odafutottam a szekrényemhez és magamra kaptam néhány ruhadarabot,és feltettem egy hétköznapi sminket ami egy szemceruzából és szempillaspirálból állt.Kiválasztottam a fekete passzos ruhámat és egy napszemüveget.Felhívtam Sofit hogy mennyünk el vásárolni.Valamelyik nap láttam egy fölsőt ami nagyon megtetszett és megakartam venni,de sietnem kellett.Ma szombat van és csak délig vannak nyitva a boltok,szóval sietnünk kell.
Kopogtak az ajtón.Lementem és kinyitottam az ajtót.Ahogy gondoltam Sofi állt a bejáratnál.Gyorsan felszaladtam a kis táskámért,majd felhúztam a cipőmet és elindultunk.
Azon gondolkoztam elmondjam-e Sofinak mi történ velem az elmúlt órákban.Úgy döntöttem hanyagolom ezt a beszélgetést.Odaértünk a butikhoz.Én és barátnőm is vásárolt pólót,nadrágot.
Ez az ami nekem annyira megtetszett.Igaz hogy tavasz van,de ez úgysem vonzza a meleget.

Ezen kívül még vettem egy cipőt és egy pólót.Imádom ezt a "mintát".

Sofi inkább rövidnadrágokat vett,és pár pólót.

Biztos úgy néztünk azzal a sok szatyorral mint valami plázacicák.Pedig egyáltalán nem vagyunk azok.Mikor hazaértem ledobtam a cipőmet magamról,és felvittem a megvásárolt cuccaimat.Dél volt mire bepakoltam a ruháimat és felpróbáltam mindet.Lementem enni.Köztudott hogy anya ilyenkor dolgozik.Még szombaton is.Egy cetlit találtam a hűtőre ragasztva:

Elvittem Larát a barátnőjéhez.Ne várj otthon, nem megyek haza csak este,mivel onnan indultam dolgozni.

 Apa

Remek akkor egyedül leszek.Gyorsan megebédeltem és felnéztem twiterre.Semmi érdekes.

Mit fogok csinálni este 10 óráig?

Egy idő után rávettem magam a filmnézésre.Beraktam az Alkonyat utólsó részét és egy tál popcorn társaságában elkezdtem nézni a tv-t.

Mire vége lett,már 2 órát mutatott az óra.

Ekkor csöngettek,és egy nem várt személy toppant be a nappalimba pisztollyal a kezében,és Calra Peterson-t,azaz anyát kereste..