6. Fejezet.

Sziasztok!:)Tudom,hogy sokat késtem,és sajnálom!De annyit kell tanulnom hogy nincs időm írni.És még itt vannak a fellépések meg a versenyek,és azokra felkellet készülnöm.Megpróbáltam kiengesztelésül hosszabb részt írni,és remélem sikerült is,hisz már 2-3 napja csak ezt írom a szabadidőmben.Ebben a részben már feltűnnek a fiúk is!:)Bevezetek egy kis szabályt..Egy időben,mikor elkezdtem ezt a blogot  sorban kaptam a kommenteket.Már van 3 feliratkozóm és most is csak 3 komment érkezett azokból is 1 sem attól jött aki feliratkozott...Kérlek titeket pipáljatok,és kommenteljetek.2 komment és 2 pipa után hozom a következőt!

Na nem húzom tovább a szót,jó olvasást!♥ 

FIGYELEM!

A szereplők nem biztos, hogy mostani kinézetben jelennek meg a történetben!  

'Utolsó szavam hozzá a legrosszabb volt amit mondhattam.De egyszerűen muszáj volt.Bele kell törődnöm nekem és neki is.Elköltözik.Engem pedig itt hagy.Ennyi.Ő is megy a saját útja felé és majd én is.'

*Bella szemszöge*

Másnap reggel a telefonom hangjára keltem.Ugyanis az ébresztőm keltett hogy készülődjek,hisz ma megyek Bradfordba.Szemeim a kipihentek voltak,mivel tegnap álomba sírtam magam.Fáj.Még mindig fáj, hogy ezt tettem vele és ő is velem.Akármennyire is hiányzik Sofi,nem mehetek el hozzá hogy jöjjön velem.Nem tehetem.Az egyik ok az,hogy nem engednék el.A másik pedig,én magam.

Tudom, hogy milyen,és azt is tudom, hogy haragtartó.Ez rossz tulajdonsága,velem szemben.

Hallottam ahogy anyu sürög-forog a konyhában.Éreztem a finom,ropogós kakaós kalács illatát,amit  még kiskoromban anyuval ketten csináltunk,majd mikor készen lettünk és kivettük a sütőből.Apu mindig kivett egyet és elrohant.Mint egy kisgyerek.Mire utána kiabáltam volna hogy forró,addigra már a hideg vizet itta.

Hiányozni fognak ezek a pillanatok.Nem lesz olyan hogy Anyu és Apu kedvesen mosolyognak egymásra majd apró puszit nyomnak egymás ajkára,miközben sietősen távoznak,hogy időben a munkahelyükön legyenek.

-Jó reggelt!-Köszöntem álmosan.
-Szia kicsim.-Mosolygott,és puszit nyomott a homlokomra.Hiányozni fog e reggeli puszi anyutól.-Hiányozni fogsz.-Mosolygott még mindig.
-Te is nekem.-Öleltem meg.
-Én is jövök ölelkezni!-Kiáltott a kis tündérem.Akinek még fogalma sincs hogy mi fog történni.
-Még nem tud róla igaz?-Suttogtam.Anyu csak egy fejrázással válaszolt.

-Törpi..Ugye..-Minden szó végét elhúztam.Hogy mondjam meg neki?
-Én is mehetek veled?
-Szóval arról van szó ho..Mivan?-Vágtam értetlen arcot.Honnan a fenéből tudja ezt?
-Mehetek?-Mosolygott.Mint egy kis tündér.Legszívesebben Igent mondtam volna de..Ezt nem én döntöm el.Hisz anyu sem maradhat egyedül!
-Sajnálom,de nem.-Mondtam lágyan és a földet kezdtem bámulni.-Itt kell maradnod anyuval,de ígérem nyáron eljöhetsz majd,jó?-Mosolyogtam.
-Jó.-Fehér fogait megvillantva szaladt vissza az emeletre.
-Indulunk!-Kiabált apa.Felkaptam az egyik bőröndömet és az ajtó felé kezdtem húzni.Mivel apu megengedte hogy vigyem Wokit ezért gyorsan felkaptam őt is és indulásra készen álltam.De valami még hiányzik.Sőt.Inkább valaki.Meg kell tennem valamit.Futni kezdtem a ház felé hogy elköszönjek Sofi-tol.

*Sofi szemszöge*

Reggel ébresztő nélkül keltem fel.Aludtam volna még tovább,de a tudat hogy elveszítem a barátnőmet nem hagyott nyugodni.Ekkor döbbentem rá,mit is tettem.Okok hiányával vágtam hozzá olyan szavakat amiket magam sem gondoltam komolyan.7 órakor indulnak.És most háromnegyed 7 van.10 perc míg oda érek.Lerohantam pizsomában a lépcsőn,ki az udvarra.Belláékhoz igyekezdtem hogy megtegyem azt,amit már rég megkellet volna.Mikor már az út felénél jártam megláttam egy lányt aki felém fut.Bell volt az..

*Bella Szemszöge *

Fél úton megláttam valakit aki előttem fut.Olyan pizsije volt mint annak a személynek akihez éppen megyek.Integetni kezdett,én pedig rájöttem ki is ez a lány.Sofi volt az.
Mikor egymástól már 1 méterre lehettünk Sofi megszólalni készült:
-Sajnálom.-Hajtotta le a fejét.-Sajnálom hogy olyan szavakat vágtam hozzád amiket nem szabadott volna.Nem gondoltam komolyan!Én csak..Ideges voltam-Lábadtak könnybe szemei.-Hiszen elmész..És itt hagysz.Ovodás korunk óta barátnők vagyunk,soha nem váltunk el!-Kibuggyantak első könnycseppei amiket már egy pár éve nem láttam nála.Nem láttam értelmét annak hogí most megszólaljak.Megöleltem.
-Mennem kell.Sajnálom.-Én is sírtam.Nem bírtam tovább.Itt kell hagynom azt a személyt aki tartotta bennem a lelket,mikor történt mamával az a bizonyos eset.Aki megvigasztalt ha valami bántott.Sosem kellet még it hagynom ilyen sok időre-sőt lehet örökre-Sofit.
-De ugye majd elmehetek egy párszor?-Mondta ki nehezen a szavakat.
-Persze.-Mosolyogtam,és még egyszer megöleltem majd visszafutottam a házunkhoz.Szépen elköszöntem mindenkitől és elindultunk.Mamának igazából nagyon szép háza van belülről és kívülről is.Direkt úgy vette meg a házat hogy van benne 3 plusz szoba,hiszen tudta hogy nyáron megyünk hozzá.Legalábbis anyuék.
Már az út felénél járhattunk.Hátulra ültem az induláskor de mivel még 1 óra az út,így már feküdtem,Wokival ellentétben,aki apa lábán ugrándozott.Általában akkor szokta ezt csinálni mikor éhes.
Gél óra múlva odaértünk.Kiszálltam a kocsiból,és Wokival a kezembe sétáltam be Mama szép,nagy házába.Ketten élnek itt papával.
Apu azt mondta talált munkát.Hozzátette hopgy nagyon jól kereső munkahely ez és hogy mivel a nap 12 óráját bent kell töltenie ezért lakást is kap,teljesen ingyen.Persze ezt csak egy olyan 3-4 hónap múlva fogjuk megkapni.Tehát addig itt leszünk.Üdvözöltem a nagyit és papát majd felmentem az emeletre, a szobámba.A látvány gyönyörű volt.2 évvel ezelőtt sokkal másabb volt.Most sokkal szebb!


Mama nagyon kitett magáért!Tudtam hogy gazdagok meg minden..De egy ilyen szoba!?
Gyorsan  leszaladtam,és mama nyakába ugortam.
-Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-Hadartam el a szavakat.
-Ugyan..Nem kell megköszönni.-Mosolygott.
-Mért milyen szobád van?-Kérdezte apa.
-Eláll majd a lélegzeted ha meglátod!Igaz Woki?-Néztem egy pillanatra a mellettem álló ebre.-Gyere!-Szóltam apához és már a szobámba is voltam.
-Úristen.-Jött fel apa.-Gyönyörű!
-Tudom-Dőltem le az ÉN szobámba lévő ágyra.Sosem megyek el innen.-Apu szerintem csak kis lakást kérj,mert én itt maradok!
-Ó igen ezt mondani is akartam.-Ült le mellém-Mivel ez a ház hatalmas és csak papádék laknak benne,úgy döntöttem hogy itt fogunk lakni.
-Ez eddig a legjobb ötlet amit tőled hallottam!-Öleltem meg.-De ha most nem haragszol..-Kezdtem kitolni a szobából.-Egyedül szeretnék lenni az ÉN-emeltem ki az "én" szócskát"-szobámba.-Még rámosolyogtam és becsuktam előtte ajtót.Bejjeb hoztam a bőröndjeimet és kezdtem kipakolni a ruháimat.Amikor végeztem 2-3 bőrönddel még hátra volt 4.Azokban voltak az apró-cseprő dolgok,mint a fogkefe,és egyéb dolgok.Na és a képek,meg a plüsseim.Mindenemet elhoztam Derbyből..
Pár perc múlva csörgött a telefonom.A kijelzőn James neve állt.
-Szia James.-Mondtam izgatottan.
-Szia.Bradfordban vagy már?
-Igen.És képzeld..
-Nem kell a mese,azt majd máskor-Vágott bele a szavamba.
-Jó.-Mondtam durcásan.pedig úgy elakarom mesélni valakinek..Áh mindjárt felhívom Sofit!
-Meg van a küldetésed.Ma pontban délután 4 órakor,a parkban kell lenned.Ott lesz egy szőke hajú lány.Ő Perrie Edwards.-Úgy beszél róla mintha nem tudnám ki az..Pfff.-Valahogy barátkozz össze vele.Meg kell tudnod róla mindent!Majd átadni az infót!-Most azt hiszed hogy nem ismerem Perriet!?
-Oh,bocsánat hogy nem ismerlek annyira hogy tudjam kiket ismersz!-Váltott flegma indulatba.
-És..mi van akkor ha összebarátkozok vele?Ha annyira jó barátom lesz hogy el kell neki mondanom!-Nem tudom hogy fordult meg ez a fejembe.Úgy éreztem ez megfog történni.
-Ilyen nem lesz.Akkor legyél ott.Sima,átlagos öltözet.Szia!-Majd le tette a telefont,én pedig a szekrényhez siettem.Fél 4 volt,így készülődni kezdtem.Felvettem az átlagosnak nevezett ruhámat,és szóltam apunak hogy elmegyek egy kicsit sétálni.Telefon nálam, szóval hívhat ha baj van.
Olyan 50 körül ott is voltam,de nem láttam a lányt.Egyszer csak a mellettem lévő üzletből,egy gyönyörű,szőke lány lépett ki.
Perrie volt az.Kitaláltam,hogy "véletlenül" neki megyek,és a többi pedig majd jön magától.Csak hogy ez nem úgy sült el ahogy akartam.Nem akartam leönteni a ruháját kólával,amit az előbb vettem.
-Uhh,sajnálom,de télleg!Bocsánat,én nem láttalak..-Hadartam el a szavakat.Télleg nem akartam összepiszkolni a ruháját.-Mivel engesztelhetlek ki?
-Ugyan..Semmi baj.Megtörténik az ilyen.-Mosolygott.Tudtam, hogy kedves és rendes lány,de ennyire?-De ha annyira kiakarsz engesztelni,akkor lenne egy kérésem.Gyorsan elmegyek átöltözni,és eljössz velem fagyizni.
-Jajj,nem akarlak feltartani!
-Nem fogsz!Szerinted,ha feltartanál elhívtalak volna?Nem hiszem..-Válaszolt helyettem.Tudom hogy James megtiltotta hogy közeli kapcsolatot hozzak létre Perrievel,de azt nem tilthatja meg hogy elmenjek vele fagyizni.Beleegyeztem.

*Perrie szemszöge*

Jaddel beszéltem,hogy jobban van e már,hiszen egy pár nappal ezelőtt eltörte a karját.Már éppen leraktam a telefont egy lány,leöntött kólával.Bocsánatért esedezett,amit én elfogattam.Szimpatikusnak tűnt.Nem az a rajongó fajta.Szerintem nem is ismer.Láttam az arcán hogy nagyon sajnálja,így elhívtam fagyizni.Végülis nagy baj biztos nem lkehet.Nem néz ki se paparazzinak,se ügynöknek se semminek.Ha az is lenne,de tudná így eljátszani.Á miket is beszélek..agyamra jött már Hachi..

*Bella Szemszöge*

Megbeszéltem Perrievel hogy fél 5-kor találkozzunk,itt a parkba.Nem akartam nagy dobra verni ezt

a fagyizást így nem öltöztem át,csak egy kis táskát dobtam a vállamra,benne a telefonommal,egy szájfénnyel,tükörrel és szemceruzával.Na és egy kis pénzt is csúsztattam bele.
Lassan,de eljött a negyed 5 is,így elindultam.Egy kis késéssel de odaértem.
-Mehetünk?-Kérdezte a "kliensem",ahogy James mondaná.
-Persze.-Mosolyogtam rá,és elindultunk.Egy nem túl csicsás de nem is lerobbant helyre mentünk.Útközbe letámadott egy pár rajongó.Miközben Perrie az autógrammokat osztogatta gyorsan odadobott nekem egy napszemüveget,hogy vegyem fel.Gondolom hogy ne ismerjenek fel.Bár ez felesleges..
-Bocsáss meg Bell,hogy elhúzódott egy kicsit az idő.
-Ugyan semmi baj!-Hiszen sztár..Még szép hogy minden pillanatban ezt kell csinálnia.
Én egy sima,egyszerű ízű csavart fagyit kértem.Epreset.Amit persze le is fényképeztem,mert olyan jól nézett ki.Mániám az ilyen..
Perrie egy sokkal jobban kinéző fagylalt kelyhet rendelt magának.Mit ne mondjak nagyon jól nézett ki!
Miután elfogyasztottuk a fagylaltokat elmentünk moziba.Ami persze nem volt tervbe de mivel még egyikőnk sem akart hazamenni,ennél a tervnél döntöttünk.Ma kezdődött el a tavaszi szünet az iskolában.Szóval addig leszek ameddig akarok.Mire a filmnek is vége lett,elmentünk sétálni.Perrie felajánlotta hogy mennyek el hozzá,és aludjak nála.Nem ellenkezem.Felhívtam aput,hogy jöjjön a parkba kocsival,vigyen haza és majd gyorsan beledobok pár dolgot egy táskába.Miután ez is megvolt elindultunk Perrie házához.Elég nagy volt.
-Te egyedül laksz ebben a nagy házban?-Kérdeztem ámélkodva.
-Dehogy.Ez nem az én házam.Gondolom ismered a One Directiont.
-Hát persze,de hogy jön ez ide!?
-Ez az ő házuk.Az egyik bandatag a barátom.
-Mármint a barátod-barátod avagy a barátod-pasid?-Hülye kérdés,de ezt meg kellet tudnom.
-A második.-Vigyorodott el.Édes arca van ilyenkor.
Mikor beléptünk az ajtón 5 kíváncsi fejjel találtam magam szemben.Egyből megakadt szemem az egyik fiún.Tökéletesen beállított haj,csoki barna szem,telt ajkak.
5 mp-ig farkasszemet néztem a fiúval.Alaposan végigmértük egy mást eben a pár mp-ben.
Ám a rózsaszín köd hamar eloszlott,mikor megláttam hogy Perrie miért is van itt.Sőt,inkább kiért.Csókkal üdvözölték egymást.És hogy kivel?Még szép hogy azzal a fiúval,aki első benyomásra megragadta a szívem.
Amikor Perrie bemutatni készült engem,a fiúk összenéztek,majd rám.Perrie halkan suttogott egy "Istenem"-et,és homlokára tette kezét.
A 4 fiú egyszerre megszólalt.
-Szia,mi vagyunk a One Direction!-Ugrottak fel,majd az egyik a kanapéra állt,s elkiáltotta magát.
-És szupermen is köztük van.Louis! -Ugrott fel a csíkos pólós.
-Na meg az okos.Liam!-
-És a aranyos,Harold!
-A dögös,Zayn!
-És az éhes Niall.-Húzta fel a szemöldökét,a szöszi,majd kiáltott egyet.-Liam, hol a levesem?
-Hoztam hozzá kanalat!-Adta oda Louis Niallnak, gonosz tekintettel.
-Liam..
-Hozom!!-Menekült Liam.
-Meg elégettem volna egy szimpla kézfogásnak is,de oké.-Mosolyogtam.-Bella vagyok.
Az öt fiú felállt,és egy-egy öleléssel üdvözölt engem.Zayn illata káprázatos volt.

*Zayn szemszöge*

A fiúkkal éppen a Toy Storyt néztük,mikor nyitódott az ajtó.Egy gyönyörű lány lépett be.Akaratlanul is őt néztem.Szőke,selymes haja,párosítva azokkal a gyönyörű szemekkel.Elvarázsolt.Szemeztünk vele egy darabig.Észre sem vettem,hogy Perrie mellete áll.Úristen miket beszélek!Nekem van egy csodáltaos barátnőm!Nem dobhatom el csak úgy!

De istenem..Elkápráztatnak azok a gyönyörű szemei Bellának...

2 komment-2 pipa és új rész!:)

5. Fejezet.

Sziasztok!Meghoztam ezt a fejezetet is:)Tudom hogy késtem de most minden közbe jött.A tanulás,versenyek.Szóval sajnálom a késést!Remélem azért nem vesztettem el egy olvasót sem!Kicsit hosszabbra sikeredet mint ahogy gondoltam,de remélem nem bánjátok.A következő részben feltűnik egy egy személy aki felforgatja majd Bella átlagos napjait.Már ha egy ügynöknek lehet átlagos napjai.Tettem bele egy kis újítást,mert nem csak Bell szemszögéből írtam.Most is várom a kommenteket a pipákat és a feliratkozókat!:)                                                    

 UI.: Szandi imádlak <3 Köszi hogy reklámoztad a blogom!:))

Jó olvasást!♥ 

'Nem akartam egyedül lenni a szobámban ilyen lelkiállapotban így Wokyval együtt belefeküdtem a később könnyeimmel eláztatott ágyamba és másodpercek alatt nyomott el az álom.'

Úgy gondoltam hogy reggel Woky mocorgására fogok kelni és nem arra hogy a szüleim kiabálnak.Mégpedig rólam.Borzalmas érzés az mikor azok akiket a legjobban szeretsz a füled hallatára kiabálnak egymással.És még rosszabb amikor rólad van szó.Egymás után hallottam azokat a szörnyű szavakat amiket még a legrosszabb álmaimban sem szerettem volna.-Nem viheted el a lányomat!-Kiabálta anya "apunak".Szóval akkor erről van szó."Apu" hangját nem hallottam,gondolom ő nem kiabál.Ez érthető is hisz sosem üvölt senkivel sem.Ő nyugodtabb ember.
-Nem érdekel!Akkor sem viheted el!-Hallottam még egy női hangot.Csöndben kinyitottam az ajtót.Lábujjhegyen lépkedtem le a lépcsőn.Körülbelül a felénél járhattam,mikor úgy gondoltam hogy nem éri meg lentebb menni.-Soha többé nem akarlak látni téged!Soha!-Ekkor eltört nálam a mécses,és rádöbbentem mindenre.Ez mind miattam van.Ha most nem mennék "apával" akkor ez nem történt volna meg.Hogyha azon a napon nem megyek be a boltba most nem ez lenne és nem tudtam volna meg hogy ki az igazi apám.
Jobb lett volna.Sokkal jobb.
Meghallottam ahogy Lara kinyitja az ajtót.Gyorsan felszaladtam,mert hallottam hogy pityereg.
-Lara.Kis tündér mi a baj?-Beszéltem,sőt inkább suttogtam hozzá.
-Anyu és apu veszekszik?-Istenem,még olyan kicsi.Miért kell ezt elmagyaráznom neki?És a nehezebb kérdés hogy,hogy magyarázzam el senki?
-Tudod..-Tartottam hatásszünetet-Anyu és apu néha ici-pici dolgokon is összekapnak.Ilyenkor tudod nagyon jól hogy kibékülnek,mert odafent-Mutattam fel-A Jézuska segítői mindig kibékítik őket.Most egy kicsit haragszanak egymásra,de hidd el hamarosan újra szeretni fogják egymást!Ha most visszafekszel és lefeküdsz még egy kicsit aludni egy pár órára, akkor újra megbékélnek egymással.És mire felkelsz úgy fogod gondolni hogy ez csak egy rossz álom volt!-Mosolyogtam rá az utolsó szó kimondása után.Szerintem megértette és el is hitte mivel visszament a szobájába.Úgy éreztem most le kell mennem beszélni a szüleimmel.Ekkor még mindig Lara ajtaja felé voltam fordulva és észre sem vettem a mögöttem álló személyt,aki apa volt.
Megöleltem.
-Ugye mehetek veled?-Kérdeztem.
-Ha most összepakolsz,megveszem a repülő jegyet és 1 nap múlva már itt sem leszünk.-Mondta rám mosolyogva.Én nem tudtam viszonozni kedves gesztusát.
-És Lara?Nem tudok megválni a kis tündértől!
-Ő itt marad.De nyugalom majd meglátogat.
-Köszönöm.-Öleltem meg újra.

Visszamentem a szobámba és előhalásztam a bőröndömet.Egy a szekrényen egy pedig az ágyam alatt volt.Mikor a szekrényemről leemeltem a bőröndöm leesett pár kép.Mégpedig anyáról,és rólam.Milyen régen is volt.Ekkor még nem voltak ilyen problémáim.Nem kellett azon tűnődnöm hogy most mit kezdjek az életemmel.Nem voltak lelki problémáim.Nem volt semmi gond.Észre sem vettem ahogy anyu bejött a szobámba.




-Én..én annyira sajnálom-Mondtam sírva és pár másodperc múlva már anya karjai közt itattuk az egereket.
-Semmi baj kicsim.Én kérek bocsánatot!Nagyon sajnálom!
-Nem kell bocsánatot kérned!-Mondtam végig a szemébe nézve-Én tehetek róla.Nem kellet volna ennyire kiakadnom.-Néztem a földet.
-Jajj,kicsim.-Húzott oda magához majd belepuszilt a hajamba és egy ideig így maradtunk.
Pár perc múlva megszólaltam.
-De én akkor is "apuval"-Mutattam kezemmel macskakarmot-akarok menni.Egyedül lesz egy nagy házban ha nem megyek vele!Nem akarom hogy magányos legyen.De azért a szobámat hagyd meg,jó?-Mosolyogtam-Mert még visszajövök.De ugye ezért nem haragszol?-Vágtam aggódó képet.
-Dehogy haragszom!-Simította meg jobb vállam,miután eltávolodott tőlem.-A sulival mi lesz?
-Ide fogok járni.Tehát szerintem suli után benézek majd.-Mosolyogtam.
-Rendben.Na magadra hagylak,pakolj nyugodtan.Szeretlek!-Adott puszit,majd kiment.
Mire mindent bepakoltam,összesen 5 nagy és 3 kicsit kisebb bőrönd sorakozott az ajtóban.Felöltöztem.Lent a nappaliban meghallottam ahogy a tv-ben a Hannah Montana címdala megy.Nézhettek hülyének de én már kívülről fújom az összes számát,hiszen Lara mindig ezt hallgatja.Gondolom most is ő nézi a tévét.Lementem,és a kis tündérkével együtt néztem ezt a 'csodálatos' Hannah Montanát.Mikor már a végén lehettünk a filmnek,megszólalt a telefonom.James volt az.
-Igen?
-Szia.Ha jól tudom holnap már Bradfordban leszel.Egy nagyon különleges feladattal bízlak meg.Perrie Edwards lesz a "kliensed".Róla kell kiderítened pár dolgot.Persze ezt ne úgy fogd fel hogy egész nap csak után osonsz áll ruhában.Ez nem így van.Összebarátkozhatsz vele.De nem mondhatod el milyen célból.Ne táplálj iránta és akármilyen családtag vagy hozzátartozója iránt sem szoros kapcsolatot,hisz ez csak munkabeli kapcsolat lesz.
-Ezt most egy papírról olvastad vagy ezt ennyire betanultad?-Kérdeztem nevetve.Hogy tudja ilyen komolyan elmagyarázni?
-Ezzel ne viccelődj.Elküldöm az adatait.De ugye tudod hogy ő gy híres személy?
-Oké.Persze hogy tudom.De mi van akkor ha rájön erre az egészre?
-Nem fog.Holnap hívlak!Szia Bell.
-Hello James.
Köszönt.Még hozzá egy "szia"-val.Ritka pillanatok egyike ez.
Pár perc múlva apu nyitott be az ajtón 2db repülő jeggyel.Azt mondta hogy mama már nagyon vár minket.German-azt hiszem most már így fogom hívni aput.Mármint az áll aput.-Tehát ott tartottam hogy German tervei szerint 1 hónapot leszünk ott.Aztán megtalálja a tökéletes házat.Mármint megpróbálja megtalálni.Az egy más téma hogy hogy fogok Perrie után kémkedni,míg mamánál leszek.Vajon ő tud róla?Áhh,biztos hiszen anyu is ilyen "munkába"volt.Mindegy is hagyjuk.
A telefonom pittyegésére vissza estem a valóvilágba.Üzenetem érkezett Sofi-tól.

"Szia Bell!Mért nem hívtál vissza?:( "

Nem értettem.Egyszer sem hívott,akkor mért mondja hogy hívjam vissza?Megnéztem a telefonom és 4 nem fogadott hívásom volt tőle.Hopsz.Biztos nem hallottam.De hát itt volt a zsebembe.Á hiába,meglátszik hogy öregszem.

"Szia!Sajnálom nem hallottam hogy csörög a telefonom.Ó,és van egy kis mondanivalóm,úgy hogy egy 5 perc múlva legyél itt! xx"

Írtam neki vissza.El kell mondanom neki MINDENT.De előtte inkább felhívom Jamest.Nem mintha változtatni tudna rajta,de csak tájékoztatom hogy más is tudni fog róla.
-Szia James.Ugye költözök majd Bradfordba,és ezt el kell mondanom Sofi-nak.Mivel megkérdezné hogy miért, én elmondom neki hogy miért vesztek össze a szüleim,és hogy ezért költözünk el..Aztán beavatom abba hogy ki az a Bob,mivel úgy is megkérdezi,továbbá azt is elmondom neki hogy mi lett/lesz belőlem.Röviden Sofi mindjárt itt van és elmondok neki mindent.
-Először is szia.Másodszor pedig,ne próbáld meg elmondani neki!
-Nem kértem a véleményed erről.Én csak tájékoztattalak hogy ő is tudni fog erről.Megbízok benne mert ő a legjobb barátnőm!És neked is meg kéne benne bízni!
-Mi mindent meg nem engedek neked.-Unottság a hangjába megint hallható volt.
Belenevettem a telefonba majd egy "Hello"után letettem.Éppen hogy leültem a fotelbe,mikor megérkezett a már várt személy.
*ZENE*
-Mi az a fontos dolog?-Lihegett az ajtóban.Megfogtam a kezét és felhúztam az emeletre.-Mit keres ott az  sok bőrön!?-Vágott megrémült képet.
-Ami azt illeti,de.Bradfordba költözök apuval.-Húztam el a számat.Láttam ahogy elsápad az arca és szemei könnybe borulnak.-Én..Én sajnálom.
-Nem kell.-Törölte le könnyeit,majd rám mosolygott.-De miért költöztök el Germannal?Miv vesztek össze Calra-val?
Elmeséltem neki mindent.Csendesen,különféle arckifejezésekkel reagál az egyes részekre.Mire a végére értem tátott szájjal nézett rám.
-Jajj szívem,nem olyan rémes ez.De azért a szád csukd be mert belerepül a légy-Játszottam el egy kis részt,kényesen,majd kacsintottam az utolsó szónál.
-Nem olyan rémes!?Jó,akkor vegyük sorjába.Először is.Elköltözöl!Tisztába vagy ennek a szó jelentésével?Mért van ilyen boldog?Talán örülsz hogy itt kell hagynod?-Kezdtek lefolyni arcán a könnyek.Az enyémen pedig kezdett elsápadni a vigyor-Mért nem mondtad el az elején?Mért hanyagoltál ennyire el?Ezért?Mert egy ilyen ügynök,vagy mi leszel?Mi lesz ha ott Bradfordban találsz egy új barátnőt?Akkor itt hagysz?És elfelejtesz?
-Tudod hogy ez nem így lesz!-Borultam én is ki,és kiabálni kezdtem vele.
-De!Hidd el hogy így lesz!Tudod mit?Felejts el!-Rohant ki a szobából.
Ott azonban összeestem és csak sírtam.Kiskorunk óta nem veszekedtünk ennyire.Miért?Miért kell mindennek elromolnia?Mért nem lehet minden mesebeli ahogy a mesékben?Miért?Soha nem fájt ennyire még semmi mint most.Még az sem hogy megtudtam ki az igazi apukám.
Miért kelet felfújni ezt az egész "elköltözök" dolgot?Pedig nagyon jól tudja hogy mindig az én legjobb barátnőm lesz.Minden rossz megtörtént velem.Mi lesz még ezután?

*Sofi szemszöge*

Bell hívott, hogy legyek ott náluk 5 perc múlva.Mivel gyalog kellet hogy mennyek futottam.Siettem,hisz a telefonba nagyon feszült volt a hangja.Fogalmam sem volt hogy mit akar mondani.Szó szerint beestem az ajtón.

-Mi az a fontos dolog?-Kérdeztem lihegve.Válasz helyett csak megfogta a kezemet,és felhúzott a szobájába.Megláttam a bőröndöket.Tudtam hogy mit akar mondani.

-Mit keres ott az a sok bőrönd!?-Sejtettem mit fog válaszolni.És a sejtésem beigazolódott.Elköltöznek.Elmondat hogy miért.Lefagytam.Mi az hogy a félénk,jó kislányból egy ügynök lesz?Méghozzá Bradfodban?Simán elutasíthatta volna,ha gondolt volna rám!De nem tette.

Ott úgy is lesz egy újabb barátnője akit jobban fog szeretni mint engem.Oké hogy ide fog járni suliba,de tavasz van!Mindjárt vége a tanévnek!És azért valljuk be hogy Derby és Bradford közt van távolság..

Utolsó szavam hozzá a legrosszabb volt amit mondhattam.De egyszerűen muszáj volt.Bele kell törődnöm nekem és neki is.Elköltözik.Engem pedig itt hagy.Ennyi.Ő is megy a saját útja felé és majd én is.