5. Fejezet.

Sziasztok!Meghoztam ezt a fejezetet is:)Tudom hogy késtem de most minden közbe jött.A tanulás,versenyek.Szóval sajnálom a késést!Remélem azért nem vesztettem el egy olvasót sem!Kicsit hosszabbra sikeredet mint ahogy gondoltam,de remélem nem bánjátok.A következő részben feltűnik egy egy személy aki felforgatja majd Bella átlagos napjait.Már ha egy ügynöknek lehet átlagos napjai.Tettem bele egy kis újítást,mert nem csak Bell szemszögéből írtam.Most is várom a kommenteket a pipákat és a feliratkozókat!:)                                                    

 UI.: Szandi imádlak <3 Köszi hogy reklámoztad a blogom!:))

Jó olvasást!♥ 

'Nem akartam egyedül lenni a szobámban ilyen lelkiállapotban így Wokyval együtt belefeküdtem a később könnyeimmel eláztatott ágyamba és másodpercek alatt nyomott el az álom.'

Úgy gondoltam hogy reggel Woky mocorgására fogok kelni és nem arra hogy a szüleim kiabálnak.Mégpedig rólam.Borzalmas érzés az mikor azok akiket a legjobban szeretsz a füled hallatára kiabálnak egymással.És még rosszabb amikor rólad van szó.Egymás után hallottam azokat a szörnyű szavakat amiket még a legrosszabb álmaimban sem szerettem volna.-Nem viheted el a lányomat!-Kiabálta anya "apunak".Szóval akkor erről van szó."Apu" hangját nem hallottam,gondolom ő nem kiabál.Ez érthető is hisz sosem üvölt senkivel sem.Ő nyugodtabb ember.
-Nem érdekel!Akkor sem viheted el!-Hallottam még egy női hangot.Csöndben kinyitottam az ajtót.Lábujjhegyen lépkedtem le a lépcsőn.Körülbelül a felénél járhattam,mikor úgy gondoltam hogy nem éri meg lentebb menni.-Soha többé nem akarlak látni téged!Soha!-Ekkor eltört nálam a mécses,és rádöbbentem mindenre.Ez mind miattam van.Ha most nem mennék "apával" akkor ez nem történt volna meg.Hogyha azon a napon nem megyek be a boltba most nem ez lenne és nem tudtam volna meg hogy ki az igazi apám.
Jobb lett volna.Sokkal jobb.
Meghallottam ahogy Lara kinyitja az ajtót.Gyorsan felszaladtam,mert hallottam hogy pityereg.
-Lara.Kis tündér mi a baj?-Beszéltem,sőt inkább suttogtam hozzá.
-Anyu és apu veszekszik?-Istenem,még olyan kicsi.Miért kell ezt elmagyaráznom neki?És a nehezebb kérdés hogy,hogy magyarázzam el senki?
-Tudod..-Tartottam hatásszünetet-Anyu és apu néha ici-pici dolgokon is összekapnak.Ilyenkor tudod nagyon jól hogy kibékülnek,mert odafent-Mutattam fel-A Jézuska segítői mindig kibékítik őket.Most egy kicsit haragszanak egymásra,de hidd el hamarosan újra szeretni fogják egymást!Ha most visszafekszel és lefeküdsz még egy kicsit aludni egy pár órára, akkor újra megbékélnek egymással.És mire felkelsz úgy fogod gondolni hogy ez csak egy rossz álom volt!-Mosolyogtam rá az utolsó szó kimondása után.Szerintem megértette és el is hitte mivel visszament a szobájába.Úgy éreztem most le kell mennem beszélni a szüleimmel.Ekkor még mindig Lara ajtaja felé voltam fordulva és észre sem vettem a mögöttem álló személyt,aki apa volt.
Megöleltem.
-Ugye mehetek veled?-Kérdeztem.
-Ha most összepakolsz,megveszem a repülő jegyet és 1 nap múlva már itt sem leszünk.-Mondta rám mosolyogva.Én nem tudtam viszonozni kedves gesztusát.
-És Lara?Nem tudok megválni a kis tündértől!
-Ő itt marad.De nyugalom majd meglátogat.
-Köszönöm.-Öleltem meg újra.

Visszamentem a szobámba és előhalásztam a bőröndömet.Egy a szekrényen egy pedig az ágyam alatt volt.Mikor a szekrényemről leemeltem a bőröndöm leesett pár kép.Mégpedig anyáról,és rólam.Milyen régen is volt.Ekkor még nem voltak ilyen problémáim.Nem kellett azon tűnődnöm hogy most mit kezdjek az életemmel.Nem voltak lelki problémáim.Nem volt semmi gond.Észre sem vettem ahogy anyu bejött a szobámba.




-Én..én annyira sajnálom-Mondtam sírva és pár másodperc múlva már anya karjai közt itattuk az egereket.
-Semmi baj kicsim.Én kérek bocsánatot!Nagyon sajnálom!
-Nem kell bocsánatot kérned!-Mondtam végig a szemébe nézve-Én tehetek róla.Nem kellet volna ennyire kiakadnom.-Néztem a földet.
-Jajj,kicsim.-Húzott oda magához majd belepuszilt a hajamba és egy ideig így maradtunk.
Pár perc múlva megszólaltam.
-De én akkor is "apuval"-Mutattam kezemmel macskakarmot-akarok menni.Egyedül lesz egy nagy házban ha nem megyek vele!Nem akarom hogy magányos legyen.De azért a szobámat hagyd meg,jó?-Mosolyogtam-Mert még visszajövök.De ugye ezért nem haragszol?-Vágtam aggódó képet.
-Dehogy haragszom!-Simította meg jobb vállam,miután eltávolodott tőlem.-A sulival mi lesz?
-Ide fogok járni.Tehát szerintem suli után benézek majd.-Mosolyogtam.
-Rendben.Na magadra hagylak,pakolj nyugodtan.Szeretlek!-Adott puszit,majd kiment.
Mire mindent bepakoltam,összesen 5 nagy és 3 kicsit kisebb bőrönd sorakozott az ajtóban.Felöltöztem.Lent a nappaliban meghallottam ahogy a tv-ben a Hannah Montana címdala megy.Nézhettek hülyének de én már kívülről fújom az összes számát,hiszen Lara mindig ezt hallgatja.Gondolom most is ő nézi a tévét.Lementem,és a kis tündérkével együtt néztem ezt a 'csodálatos' Hannah Montanát.Mikor már a végén lehettünk a filmnek,megszólalt a telefonom.James volt az.
-Igen?
-Szia.Ha jól tudom holnap már Bradfordban leszel.Egy nagyon különleges feladattal bízlak meg.Perrie Edwards lesz a "kliensed".Róla kell kiderítened pár dolgot.Persze ezt ne úgy fogd fel hogy egész nap csak után osonsz áll ruhában.Ez nem így van.Összebarátkozhatsz vele.De nem mondhatod el milyen célból.Ne táplálj iránta és akármilyen családtag vagy hozzátartozója iránt sem szoros kapcsolatot,hisz ez csak munkabeli kapcsolat lesz.
-Ezt most egy papírról olvastad vagy ezt ennyire betanultad?-Kérdeztem nevetve.Hogy tudja ilyen komolyan elmagyarázni?
-Ezzel ne viccelődj.Elküldöm az adatait.De ugye tudod hogy ő gy híres személy?
-Oké.Persze hogy tudom.De mi van akkor ha rájön erre az egészre?
-Nem fog.Holnap hívlak!Szia Bell.
-Hello James.
Köszönt.Még hozzá egy "szia"-val.Ritka pillanatok egyike ez.
Pár perc múlva apu nyitott be az ajtón 2db repülő jeggyel.Azt mondta hogy mama már nagyon vár minket.German-azt hiszem most már így fogom hívni aput.Mármint az áll aput.-Tehát ott tartottam hogy German tervei szerint 1 hónapot leszünk ott.Aztán megtalálja a tökéletes házat.Mármint megpróbálja megtalálni.Az egy más téma hogy hogy fogok Perrie után kémkedni,míg mamánál leszek.Vajon ő tud róla?Áhh,biztos hiszen anyu is ilyen "munkába"volt.Mindegy is hagyjuk.
A telefonom pittyegésére vissza estem a valóvilágba.Üzenetem érkezett Sofi-tól.

"Szia Bell!Mért nem hívtál vissza?:( "

Nem értettem.Egyszer sem hívott,akkor mért mondja hogy hívjam vissza?Megnéztem a telefonom és 4 nem fogadott hívásom volt tőle.Hopsz.Biztos nem hallottam.De hát itt volt a zsebembe.Á hiába,meglátszik hogy öregszem.

"Szia!Sajnálom nem hallottam hogy csörög a telefonom.Ó,és van egy kis mondanivalóm,úgy hogy egy 5 perc múlva legyél itt! xx"

Írtam neki vissza.El kell mondanom neki MINDENT.De előtte inkább felhívom Jamest.Nem mintha változtatni tudna rajta,de csak tájékoztatom hogy más is tudni fog róla.
-Szia James.Ugye költözök majd Bradfordba,és ezt el kell mondanom Sofi-nak.Mivel megkérdezné hogy miért, én elmondom neki hogy miért vesztek össze a szüleim,és hogy ezért költözünk el..Aztán beavatom abba hogy ki az a Bob,mivel úgy is megkérdezi,továbbá azt is elmondom neki hogy mi lett/lesz belőlem.Röviden Sofi mindjárt itt van és elmondok neki mindent.
-Először is szia.Másodszor pedig,ne próbáld meg elmondani neki!
-Nem kértem a véleményed erről.Én csak tájékoztattalak hogy ő is tudni fog erről.Megbízok benne mert ő a legjobb barátnőm!És neked is meg kéne benne bízni!
-Mi mindent meg nem engedek neked.-Unottság a hangjába megint hallható volt.
Belenevettem a telefonba majd egy "Hello"után letettem.Éppen hogy leültem a fotelbe,mikor megérkezett a már várt személy.
*ZENE*
-Mi az a fontos dolog?-Lihegett az ajtóban.Megfogtam a kezét és felhúztam az emeletre.-Mit keres ott az  sok bőrön!?-Vágott megrémült képet.
-Ami azt illeti,de.Bradfordba költözök apuval.-Húztam el a számat.Láttam ahogy elsápad az arca és szemei könnybe borulnak.-Én..Én sajnálom.
-Nem kell.-Törölte le könnyeit,majd rám mosolygott.-De miért költöztök el Germannal?Miv vesztek össze Calra-val?
Elmeséltem neki mindent.Csendesen,különféle arckifejezésekkel reagál az egyes részekre.Mire a végére értem tátott szájjal nézett rám.
-Jajj szívem,nem olyan rémes ez.De azért a szád csukd be mert belerepül a légy-Játszottam el egy kis részt,kényesen,majd kacsintottam az utolsó szónál.
-Nem olyan rémes!?Jó,akkor vegyük sorjába.Először is.Elköltözöl!Tisztába vagy ennek a szó jelentésével?Mért van ilyen boldog?Talán örülsz hogy itt kell hagynod?-Kezdtek lefolyni arcán a könnyek.Az enyémen pedig kezdett elsápadni a vigyor-Mért nem mondtad el az elején?Mért hanyagoltál ennyire el?Ezért?Mert egy ilyen ügynök,vagy mi leszel?Mi lesz ha ott Bradfordban találsz egy új barátnőt?Akkor itt hagysz?És elfelejtesz?
-Tudod hogy ez nem így lesz!-Borultam én is ki,és kiabálni kezdtem vele.
-De!Hidd el hogy így lesz!Tudod mit?Felejts el!-Rohant ki a szobából.
Ott azonban összeestem és csak sírtam.Kiskorunk óta nem veszekedtünk ennyire.Miért?Miért kell mindennek elromolnia?Mért nem lehet minden mesebeli ahogy a mesékben?Miért?Soha nem fájt ennyire még semmi mint most.Még az sem hogy megtudtam ki az igazi apukám.
Miért kelet felfújni ezt az egész "elköltözök" dolgot?Pedig nagyon jól tudja hogy mindig az én legjobb barátnőm lesz.Minden rossz megtörtént velem.Mi lesz még ezután?

*Sofi szemszöge*

Bell hívott, hogy legyek ott náluk 5 perc múlva.Mivel gyalog kellet hogy mennyek futottam.Siettem,hisz a telefonba nagyon feszült volt a hangja.Fogalmam sem volt hogy mit akar mondani.Szó szerint beestem az ajtón.

-Mi az a fontos dolog?-Kérdeztem lihegve.Válasz helyett csak megfogta a kezemet,és felhúzott a szobájába.Megláttam a bőröndöket.Tudtam hogy mit akar mondani.

-Mit keres ott az a sok bőrönd!?-Sejtettem mit fog válaszolni.És a sejtésem beigazolódott.Elköltöznek.Elmondat hogy miért.Lefagytam.Mi az hogy a félénk,jó kislányból egy ügynök lesz?Méghozzá Bradfodban?Simán elutasíthatta volna,ha gondolt volna rám!De nem tette.

Ott úgy is lesz egy újabb barátnője akit jobban fog szeretni mint engem.Oké hogy ide fog járni suliba,de tavasz van!Mindjárt vége a tanévnek!És azért valljuk be hogy Derby és Bradford közt van távolság..

Utolsó szavam hozzá a legrosszabb volt amit mondhattam.De egyszerűen muszáj volt.Bele kell törődnöm nekem és neki is.Elköltözik.Engem pedig itt hagy.Ennyi.Ő is megy a saját útja felé és majd én is.