4. Fejezet

Sziasztok!Először is Kellemes Húsvétot és sok locsolkodót nektek!Nem tudom mi volt az oka annak hogy most 1-2 komival kevesebbet írtatok.Tudom azt hogy nem volt annyira izgalmas rész,de télleg ennyire rossz lett?:o Kérlek írjatok kommentbe min kellene változtatnom.                                                                                              A részről:Megpróbáltam hosszú részt írni.Hát nem tudom mennyire sikerült.De biztosítalak benneteket abban hogy most aztán kicsit sem lett unalmas.Mármint szerintem.Remélem most kapok annyi kommentet erre a részre mint az 1-2. fejezetnél.Ha pedig nem erősségetek írni legalább pipáljatok,hogy lássam elolvastátok.Hogy mikor jön képbe Zayn?A következőben vagy az utána követő részben már benne lesz.                                                                                                       Mivel már nemsokára  vége a tavaszi szünetnek ezért lehet hogy csak hétvégenként tudok új  részt hozni.Jó olvasást!♥

         

'Mire vége lett,már 2 órát mutatott az óra.
Ekkor csöngettek,és egy nem várt személy toppant be a nappalimba pisztollyal a kezében,és Calra Peterson-t,azaz anyát kereste..'


-Mi-miért keresi ön anyát?
-Kihallgatásra kell vinnem-Mondta nyugodtan.Várjunk csak...Hisz ismerem ezt a hangot!
-Bob,ha felhívsz is eltudod mondani!Halálra rémisztettél!-Borultam ki,és levettem a maszkot az arcáról.
-Honnan tudtad hogy én vagyok?-Vágott durcás arcot.
-A hangod.
-Óó..Téllegg-Gondolkozott el.-Egyébkén most komolyan hol van Calra?
-Egyáltalán miért keresed?Miért ilyen fontos?
-Nem mondhatom el.Ezt majd tőle kell megtudnod.
-Ugyan.Úgy is beavat majd minden ügynökös küldetésébe és ezzel elfogja érni azt hogy jegyezzem meg és tanuljak majd belőle.
-De Bella.Ez..-Ekkor berontott anyu,és egy csattanós hang hangzott el,mégpedig anya jobb tenyere okozta e zajt,ahogyan Bob arcára csapott.Majd kiabálni kezdett.
-Mért jöttél ide?Világosan megmondtam hogy soha többé nem akarlak látni!
-Beszélnem akarok veled!És szerintem tudod miről!-Nézett rám egy pillanatra,majd figyelmét  újra anyára terelte.
-Ezt már egyszer megbeszéltük!És többet nem akarok róla hallani.Jó ez ahogy most van!
-De joga van tudni!-Kiabált most már Bob is.Nem hagyhattam hogy egy pisztolyos férfi,akit mellesleg 2-3 napja ismerek kiabáljon anyával.Kitudja mire képes.
-Mihez van jogom?Mit nem mondtatok el?-Néztem kíváncsian először anyára,majd a vele szemező személyre.Egymásra néztek.
-Mondjátok már a isten szerelmére!-Kiabáltam bele a nagy csendbe most már én is.
-Calra nem mindent  írt bele az önéletrajzába.-Jelentette ki ezt a sokat mondó információt.-Ugye Calra!?-És kiviharzott.
Anya elsápadt arccal nézett a kiviharzott férfira.Ki kell derítenem mi van köztük.Feleslegesen kérdeztem volna meg a mellettem álló,összezavarodott illetőt,aki világra hozott,úgysem mondott volna semmit.Tehát megint a jó öreg barátomhoz kell fordulni.Ez esetben az internethez.Közbe apu megjött Larával.Mire a veszekedésnek vége szakadt, fél 3 lett.Első gondolatom az volt hogy felhívom Sofit és értesítem a v elem törtétekről.De ha csak ezt a mai kis veszekedésről számolok be neki,megkérdezi ki az a Bob és el kell árulnom mindent.Bár egyszer úgy is el kell mondanom neki az igazat,de az a pillanat még várhat magára.Viszont most az internethez sem volt sok kedvem.A filmet meg hagyjuk is,úgyse tudnék rá koncetrálni.Úgy döntöttem elviszem Wokyt sétáltatni.Már mindenhol kerestem,de nem találtam.Már kezdtem komolyan kétségbe esni mikor Lara szobája felől ugatást hallottam.Bementem.
-Szia.Nem láttad Woky-t?
-Á-á-Kuncogott.
-Akkor megkeresem én!De ha megtalálom akkor meg kell dicsérned és kérek majd egy puszit.-Hajoltam közel,és rámosolyogtam.
-Oké-Vigyorgott még mindig.
10 perc elteltével megtaláltam Woky-t a szekrénybe.
-Hogy került ide!?-Néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Nem tudom-Az a tündéri kacagása most sem maradhatott el.
-Na mindegy, kérem a jutalmam.-Odajött hozzám adott egy puszi és megtapsolt.-Tündéri vagy!-Fogtam kezembe az arcát.

Elvittem sétáltatni az ölebemet és közbe bementem egy kávézóba ahol rendeltem egy Frappuccinot.Mikor haza értem már 4 óra volt.
Nem bírtam tovább.Túl kíváncsi voltam hogy mi van anya és Bob között.Gyorsan bepötyögtem a neveket és az első találtra kattintottam.A látvány lesokkolt.Hogy lehet az hogy 17 éves vagyok és erről még nem tudtam?És ha ez nem lenne elég még nem is anyutól tudtam meg.
Ja Bob ma nem jön be sose tudom meg hogy ő igazából az apám.Bob az apám.De hogy?Miért?
Mért nem lehetett ezt megmondani?Mért csak most mondta el Bob?Vagy nem is tudott arról hogy Calra Peterson az anyám?Annyi kérdés kavargott a fejembe.Majd gondolkozás nélkül rontottam be a konyhába ahol anya volt.
-Miért kellet eltitkolni előlem hogy ki az igazi apám?-Kiabáltam könnyes szemekkel anya felé fordulva.
-Kicsim én..én sajnálom.
-Nem elég egy sajnálom!A fél életemet eltitkoltad előlem!És ha nem engem fognak el Jamesék akkor sose tudom ezt meg ugye?Vagy esetleg majd mikor a halálszélén állok,akkor elmondtad volna?-Borultam ki újra.-Mért nem mondtad el?Miért?-Mondtam már az utolsó szavaimat sírva.
-Kicsim én..
-Ne hívj így!
-Kérlek bocsáss meg!-Mondta már ő is sírva,és próbált megölelni de én nem engedtem neki.
-Hagyj békén!-Suttogtam,és felszaladtam a szobámba.Sírva borultam le pihe-puha ágyamba.10 perc múlva kopogtak az ajtón.Apa volt.
-Te tudtál erről?-Fordultam felé.
-Ha tudtam volna akkor szerinted még veletek lennék?-Lett könnyes a szeme.Megöleltem és már az ó zakóját itattam könnyeimmel.
-Akkor most mi lesz?-Néztem apura.
-Elköltözök.Én legalábbis igen.-Hajtotta le a fejét.
-Én mehetek veled?-Meglepődött arccal nézett rám,majd elmosolyodott és magához ölelt.
-Persze hogy jöhetsz!De csak egy feltététellel.-Tartott szünetet.-Ha kibékülsz anyuval.Gondolhattam volna.Azért azt nem kérheti hogy most rögtön rohanjak le és kérjek bocsánatot pont én,azért hogy kiakadtam.Az anya iránt érzett szeretetem valahol belül még mindig ugyan annyira szereti mint ez előtt,de most külsőleg gyűlölöm.Egy pillanat alatt fordult az életem pokollá.Hogy lehet ez?Mit tettem amiért ezt érdemeltem?Miért nem mondta el?Ezernyi megválaszolatlan kérdés keringett a fejembe.
-Majd egyszer.De nem most.Nem várhatod el tőlem hogy ezek után lerohanjak hozzá és ölelgessem halálra hogy sajnálom,sajnálom.
-Persze értem én,ezt én sem akarom.De egyszer ki kell békülnöd vele.-Állt fel.-Most lemegyek és közlöm vele hogy elköltözök.Veled együtt.-Mosolygott majd belepuszilt a hajamba és kiment.
-Apu!-Szóltam utána mielőtt még átlépte volna szobám küszöbét.-Hova megyünk?És mikor?
-Egyenlőre mamádhoz költözöl addig amíg nem találok lakást Bradfordban.Azért választottam azt a helyet mert tudom mamáddal régen találkoztál már.Sofi pedig akkor jöhet amikor csak akar.
-És a suli?
-Később megbeszéljük az apróbb részleteket.-Mosolygott.
-Köszönöm.-Viszonoztam a mosolyt,majd apa elhagyta a helységet.Túl fáradt voltam ahhoz hogy 10-id kibírjam.Lefeküdtem és beállítottam az ébresztőm 9-re.

***

A telefonom csörgése olyan hirtelen ért hogy szó szerint felugrottam az ágyból.Bementem a saját fürdőszobámba és belenéztem a tükörbe.Egy csapzott,csúnya lányt láttam.A sminkemből már csak néhány fekete folt volt fehér arcomon.Szemeim kisírtak, mégis frissnek látszódtak.Úgy döntöttem lezuhanyzok.Ahogy bőrömön megéreztem a forró cseppeket kirázott a hideg.Jól esett.Már negyed órája állhattam a zuhany alatt.Mikor már úgy éreztem a bőröm kiázott,kiléptem a zuhanyból.Semmi kedvem nem volt abba a feszülős,bőr cuccban menni ilyenkor.Felvettem egy fekete szoknyát egy ugyan ilyen színű pólóval és nejlonharisnyával.Hajamat lófarokba kötöttem.Szemet egy sima tussal húztam ki.Majd egy sötétebb színű kicsi válltáskába pakoltam bele a telefonom,egy kis tükörrel és egyéb lányos dolgokkal együtt.Magamra terítettem fekete kardigánom magamra vettem válltáskámat a kezembe lévő cipővel bandukoltam le a lépcsőn.Apunak írtam egy levelet amiben megemlítettem pár dolgot hogy mi okból hagyom el a lakást.Megnyugtattam hogy nem örökre hanem csak egy kis időre megyek el és hívjon ha baj van.Anyával ellentétben apu tudja kezelni az kostelefonokat,így nem lesz nagy baj a telefonálással.Mivel a kanapén aludt és nem a szobába anyuval (amit persze megértek) a kezébe nyomtam a papírt és egy puszival elbúcsúzva léptem ki a hűvös mégis kellemes tavasz levegőre.10 per elteltével már a parkban voltam.Nem sokára ott volt James is,aki odaérte után magához ölelt és egy sajnálom-ot próbált kibökni.

-Nem kell engem sajnálni.El kell fogadni hogy az életem kerekestől felfordult.És nem lesz a régi.Soha többet.Bátyus..-Tartottam hatás szünetet hogy megtudjam milyen reakciót vág.Nagy meglepetésemre elmosolyodott.Sosem láttam még ilyennek.Igaz még alig találkoztam vele de akkor is.

-Mindig is vágytam egy hugicára-Vágott aranyos arcot,és mosolygott egyet.

-Figyelj..Én Bradfordba költözök apuval.Ide járok még suliba,de a következő évet már ott kezdem.Én nem akarok itt bárki után is "kémkedni".Ha követek is valaki akkor azt Bradforba teszem.

-Rendben.Úgy is ott van most dolgod.Tudom most mennyire fáj neked e az egész.Majd mikor Bradfordban leszel,akkor hívj fel.

-És Sofinak elmondhatom ezt az egész ügynökös dolgot?
-Nem is tudom.
-Kérlek!-Biggyesztettem le ajkaimat és kiskutya szemekkel meredtem rá.
-Rendben.De ő nem mondhatja el senkinek!Ismétlem,senkinek!
-Megígérem!-Mosolyogtam rá.
-Most menny,és majd hívj ha már mamádnál vagy!Szia.Hugi.-Mosolyogta el az utolsó szót.
-Rendben Bátyus.-Követem én a példáját,majd az ölelés után haza indultam.Beléptem a meleg lakásba ahol apu éppen a tejet iszogatta.Puszit nyomtam arcára és jó éjszakát kívántam.Ledobtam a cipőimet és a szobám fele vettem az irányt.Woky a szobám előtt feküdt.Nem akartam egyedül lenni a szobámban ilyen lelkiállapotban így Wokyval együtt belefeküdtem a később könnyeimmel eláztatott ágyamba és másodpercek alatt nyomott el az álom.